„...nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben." János 4,21
A szamaritánusok istenimádásának központja a Garizim hegyén volt. A zsidók számára viszont az egész földkerekségen Jeruzsálem volt az az egyetlen hely, ahol Isten neve lakozott. Az Úr Jézus azonban egészen új rendet hirdetett a szamáriai asszonynak: „...eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának" (Jn 4,23).
Ma már nincs a földön egyetlen olyan különleges hely sem, amely arra rendeltetett, hogy ott imádják Istent. A mi üdvkorszakunkban a szent helyet felváltotta egy szent Személy. Most az Úr Jézus Krisztus az Ő népe Gyülekezetének a középpontja! Beteljesedtek Jákob szavai: „Neki engednek (hozzá csatlakoznak) a népek" (1Móz 49,10).
Mi Őhozzá gyülekezünk. Nem fölszentelt, színes üvegablakos, orgonaszótól hangos épület vonz és gyűjt össze bennünket. Nem is egy emberhez gyülekezünk, legyen az bármilyen tehetséges és ékesszóló. Az Úr Jézus az isteni mágnes.
A hely a földön nem fontos; összejöhetünk egy gyülekezeti teremben, vagy magánházban, szabad ég alatt vagy egy barlangban is. Valódi imádatkor hitben lépünk be a mennyei szentélybe. Jelen van itt Isten, az Atya. Jelen van az Úr Jézus. Jelen vannak az angyalok mint ünneplő gyülekezet. Jelen vannak az ószövetségi idők szentjei. És jelen vannak a gyülekezet üdvkorszakának hazaköltözött szentjei. És ilyen magasztos közösségben az a kiváltságunk, hogy kiönthetjük szívünket az Atya Isten imádásra, az Úr Jézus Krisztus által, a Szent Szellem erejében. Míg tehát testünk még a földön van, szellemünk messze a nyugtalan, küzdő világ fölé emelkedik.
Ellentmondana az Urunk szavainak: „...ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20)? (ez a gyülekezeti fegyelmezésről szól) Nem, mivel ez éppúgy igaz. Ő kiváltképpen jelen van akkor, amikor az Ő népe az Ő nevében összegyülekezik. Átveszi imádságainkat és imádásunkat, és az Atya elé viszi!