Skip to main content

03.11 Békülés keresztény módra

„Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj." Máté 5,25

Ennek az Igének egyik nyilvánvaló tanítása az, hogy a keresztyén ember ne is gondoljon arra, hogy bírósági eljárást kezdeményezzen. Az ember természetes reakciója, hogy jóvátételt nyerjen, amikor valamilyen kár éri. A hívő embert azonban magasabb alapelvek vezetik, s nem természetes reakciók.

Bíróságaink napjainkban túl vannak terhelve baleseti kártérítési igényekkel, hanyagság és orvosi műhiba miatti panaszokkal, válási és örökösödési ügyekkel. Sok esetben az emberek azért rohannak az ügyvédhez, mert felcsillan előttük a gyors meggazdagodás reménye. A keresztyén embernek azonban mindezeket a dolgokat a szeretet ereje által kell rendbe hoznia, nem pedig polgári vagy büntető perek útján.

(Az egyetlen ember, aki a perekben valóban nyertes, az ügyvéd: az ő honoráriuma biztos. Világosan mutatja ezt egy karikatúra: egy tehenet ábrázol, amint azt a felperes a szarvánál fogva húzza, az alperes pedig a farkánál fogva vonja, miközben az ügyvéd középen vidáman feji.)

Az 1Korintus 6 kifejezetten megtiltja a hívőknek, hogy más keresztyénekkel a bíróság előtt pereskedjenek. A vitás ügyeket először gyülekezeti testvérek elé kell tárni. De ezen túl is inkább viseljék el a sérelmet és a kárt, mintsem egymást világi bíróság elé vonják. Ez - mellékesen megjegyezve - kizárja a válást hívő házastársak esetében.

Hogyan áll azonban a dolog, ha hívő embernek hitetlennel akad ügye? Nem kell-e akkor a keresztyén embernek a jogaihoz ragaszkodnia? Erre a válasz az, hogy ilyenkor is sokkal jobb, ha lemond a maga igazáról, hogy ezzel is világosan megmutassa, mit jelent Krisztus az ember életében. Mert nem szükséges Istentől való új élet ahhoz, hogy valakit feljelentsünk, aki igazságtalanul bánt velünk. De igenis Istentől való élet kell ahhoz, hogy az ember Istennek ajánlja az ügyét, és az esetet alkalomként használja arra, hogy ezzel is bizonyságot tegyen Krisztus mentő, életünket megváltoztató erejéről. Amennyire lehetséges, éljünk békességben minden emberrel (Róm 12,18)!

„Egy ember kerítést kezdett építeni saját telke és a szomszédé között. A szomszéd átjött hozzá és azt mondta: »Ha maga ezt a kerítést felhúzza, beperelem. A kerítés ugyanis két méterrel belóg az én telkemre.« Emberünk így felelt: »Mindig tudtam, hogy kedves ember lesz a szomszédom. A következőt ajánlom: építse meg maga a kerítést oda, ahol gondolja, hogy megfelel az igazságnak, és azután küldje el nekem a számlát, és én kifizetem az egészet« - A kerítést sohasem építették fel. Felesleges volt!"