Skip to main content

05.13 Botránkoztatás és malomkő

„Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tenger mélyébe vetik." Máté 18,6

Nehéz ennél hathatósabb és biztosabb módszert elképzelni a vízbe fojtásra. Itt nem a kicsiny, kézzel hajtott malomkőről van szó, hanem a nagyról, amelyet egy szamár forgatott. S ha valakinek egy ekkora követ kötnek a nyakába, és úgy dobják vízbe, az gyorsan és bizonyosan megfullad.

Először talán megdöbbent minket Urunk szavainak látszólagos brutalitása. Nyilvánvaló, hogy szokatlanul élesen ostorozza a kicsinyek megbotránkoztatásának bűnét. Mi idézi elő ezt a haragot?

Lássunk egy illusztrációt. Képzeljük el az evangélium egyik szolgáját, akihez rendszeresen jönnek az emberek lelkigondozásra. Köztük egy fiatal, aki szexuális bűnnek a rabja. Ez a fiatal személy kétségbeesetten keres segítséget. Úgy tekint föl a lelki-gondozóra, mint akiben meg lehet bízni, és aki segít megtalálnia a szabadulás útját. Ehelyett azonban magában a lelkigondozóban is fellángol a szenvedély, tisztességtelen ajánlatot tesz a fiatalnak, és ezzel a tanácsot keresőt visszavezeti az erkölcstelenségbe. Ez a visszaélés a bizalommal erkölcsileg teljesen tönkreteszi a fiatalt, aki végképpen csalódik a „vallásos világban". Meglehet, hogy egész életére szellemi nyomorék marad.

Vagy lássuk azt az egyetemi tanárt, aki fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy hallgatóit megfossza hitüktől. Kétséget és tévhitet támaszt szívünkben, aláaknázza a Szentírás tekintélyét, és támadja Urunk személyét.

Vagy szó van arról a keresztyén emberről, akinek magatartása bukásba sodor egy fiatal hívőt. Átlépi a szabadság és féktelenség közti keskeny határvonalat, és megkérdőjelezhető tevékenységeket enged meg magának. A fiatal keresztyén pedig ebből azt a következtetést vonja le, hogy mindez megengedhető a keresztyének számára, és elhagyja a biblikus elkülönülés ösvényét, hogy belevesse magát a világiasságba és az állandóan megalkuvó életbe.

Szolgáljanak az Úr szavai nekünk is komoly intésül, milyen borzalmas és félelmetes bűn a gyöngék és kicsinyek - akik az Övéi - erkölcsi vagy szellemi megrontása. Szó szerint véve:jobb a vízbe fulladni, mint a bűn, a szégyen és a lelkiismeret-furdalás tengerébe, azért, mert az Ő kicsinyei közül egynek a bűnbeesését okoztuk.