„Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal... Odavitte Jézushoz." János 1,41-42
A keresztyén ember számára a személyes bizonyságtétel legjobb módszere az, hogy a mindennapi élet területén tesz bizonyságot az Úrról. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy Isten sohasem választ más utat, hogy keresztyén emberek odamehetnek teljesen ismeretlen személyekhez is, és közel vihetik nekik az evangéliumot. Isten ezt is felhasználhatja. De sokkal meggyőzőbb, ha a hívő ember azoknak tesz bizonyságot, akik már ismerik őt, és akik láthatják, hogy Jézus Krisztus átformálta életét. Így tett András is.
Walter Henrichsen beszélt egyszer egy fiatalemberről, aki nagy gondban volt, hogyan lehetne az Úr Jézus bizonyságtevője a főiskolán, ahol tanult. Henrichsen megkérdezte tőle: „Joe, hány hallgatót ismersz voltaképpen személyesen? Olyanokra gondolok, akiket név szerint ismersz." Kiderült, hogy a fiatalember mindössze két vagy három hallgatót ismert személyesen, noha már néhány hónapja a főiskolán volt. „Azt mondtam neki: »Joe, azt szeretném, ha a következő négy hét alatt annyi hallgatót ismernél meg személyesen, ahányat csak lehet. Legyen a számuk mondjuk 50. Nem föltétlenül szükséges, hogy bizonyságot tégy előttük. Még azt se kell elmondanod nekik, hogy hívő keresztyén vagy. Csak ismerkedj meg velük. Beszélgess velük! Járjatok együtt az étkezőbe! Csináld, ahogy akarod, de ismerkedj össze ötven fiatallal, úgyhogy ha mához egy hónapra visszjövök, mindegyiket nevén tudjad szólítani.«"
Amikor Henrichsen egy hónap múlva újra találkozott ezzel a hallgatóval, addigra az már hat fiatalembert Krisztushoz vezetett „Nem arról beszélgettünk, hogy valóban összeismerkedett-e ötven diáktársával. Erre már nem volt szükség. Ő maga rájött, hogy amikor összebarátkozott «a vámszedőkkel és bűnösökkel«, Isten rendelkezése szerint maguktól kínálkoztak az alkalmak, amikor hitéről bizonyságot tehetett."
A mindennapi élet területén az ilyen bizonyságtétellel kapcsolatban még két dolgot kell elmondanunk. Először is: rendkívül fontos, hogy milyen a gyakorlati életvitele annak, aki bizonyságot tesz. Döntő különbséget jelent, hogy szoros közösségben él-e az Úrral, vagy sem. Lehet akármennyire jártas a bizonyságtételben; ha az élete nem szent, akkor ezzel semlegesíti egész prédikációját.
Másodszor a valódi bizonyságtétel nem törekszik azonnali eredményre. Jézus Krisztus a megváltás folyamatát a mag növekedéséhez hasonlítja. Soha nem aratunk aznap, amikor elvetettük a magot. Megtörténhet az is, hogy valaki azonnal megtér, mihelyt az evangéliumot meghallja, általában azonban a megtérést hosszabb idő előzi meg, az ember meghallja az üzenetet, meggyőződik saját bűnös voltáról, és utána még egy ideig védekezik a Szent Szellem hangja ellen.