„Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz." Prédikátor 11,6
Sohasem tudhatjuk, Isten hogyan és mikor használja fel szolgálatunkat. Használjunk fel fáradhatatlanul minden kínálkozó alkalmat. Az Úr gyakran éppen olyankor munkálkodik, amikor mi nem is várjuk. Ő végtelen sok úton és módon tudja hatását kifejteni.
Egy hívő keresztyén tengerész például, aki a haditengerészet egyik repülőbázisán szolgált, egyszer barátjával egy hangár sarkánál beszélgetett, és bizonyságot tett neki hitéről. Egy harmadik tengerész, aki a sarok mögött állt, s akit a másik kettő nem vett észre, véletlenül meghallotta az evangéliumot, egy csapásra fölismerte bűnös voltát, és teljes őszinteséggel megtért Istenhez.
Egy prédikátor, aki tulajdonképpen az új terem akusztikáját akarta csak kipróbálni, erős hangon elmondta a János 1,29-ből: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét." Akkor azt hitte, ezt nem hallja senki. Ezért még egyszer elismételte ezeket a minden időkben érvényes szavakat, amelyeket Keresztelő János Jézus megpillantásakor mondott. Lent a terem teljesen üres volt, de egy munkást, aki éppen a karzaton dolgozott, szíven talált az Ige, és imádságban odafordult Isten Bárányához, akitől bűnbocsánatot és új életet kapott.
Egy amerikai bibliaiskolai tanár egy párizsi pályaudvaron beszélgetett egy amerikai turistával. (Mindketten az USA ugyanabból a városából valók voltak, úgyszólván egymás szomszédságában laktak.) A fiatal turista bosszankodott, hogy ilyen közvetlenül szólították meg őt, és ezt mondta: „Azt gondolja talán, hogy itt, Párizsban, a vasútállomáson megmentheti a lelkemet?" A bibliaiskolai tanár azt felelte: „Nem, én magát egyáltalában nem tudom megmenteni. Az viszont nem véletlen, hogy mi itt találkoztunk. Úgy gondolom, hogy Isten beszélni akar magával, maga pedig jól teszi, ha hallgat rá." A következő napokban ezt a fiatalembert egy másik amerikai hívő keresztyén autóján elvitte Bécsig. Útközben ez a férfi is bizonyságot tett a hitéről. Amikor a fiatalember ismét visszatért az USA-ba, ugyanaz a férfi meghívta őt egy keresztyén táborba, Colorado államba. Látogatásának utolsó napján a fiatalember elgondolkozva állt az úszómedence szélén. Hamarosan csatlakozott hozzá egy másik vendég, aki beszélni kezdett neki az Úrról, és végül nagy örömmel tapasztalta, hogy a fiatalembert az Úrhoz tudta vezetni. Sok év elteltével a bibliaiskolai tanárnak bemutattak egy komoly fiatal keresztyént. A férfi neve ismerősnek tűnt előtte: ő volt az a turista, akivel annak idején a párizsi pályaudvaron beszélgetésbe elegyedett.
Mindebből levonhatjuk a magunk számára azt a tanítást, hogy reggeltől estig kell buzgón dolgoznunk Krisztusért, alkalmas és alkalmatlan időben.