„Ha elfogy a fa, kialszik a tűz." Példabeszédek 26,20
Ketten vitatkoznak. Egyikük sértő megjegyzést vág a másik fejéhez, mire az hasonlóan éles megjegyzéssel válaszol. Az egyik dühödten vádolja a másikat, aki hasonló hévvel kontrázik. Most már egyikük sem akarja abbahagyni, mert attól tart, hogy hallgatása a vereség beismerését jelenthetné. S így lesz a tűz egyre nagyobb, a gyűlölet pedig ide-oda hullámzik.
De lássunk egy másik jelenetet. Egy férfi sértő szavakkal halmozza el a másikat, aki azonban nem ugyanazzal vág vissza. Az első megkísérli kiélezni a helyzetet, felbosszantani, megrágalmazni és megszégyeníteni a másikat. Az azonban egyszerűen nem hajlandó felvenni a küzdelmet. Végül a magányos harcos belátja, hogy csak elfecsérli az idejét, és elvonul a színről, magában dühöngve. Itt kialudt a tűz, mert akinek védekeznie kellett volna, az nem volt hajlandó olajat önteni rá.
Dr. H. A. Ironside szolgálatai után gyakran szembekerült olyan emberekkel, akik a hallottak fölött valamiről vitatkozni akartak. Többnyire mellékes dolgok miatt háborodtak fel, és a beszélgetés nem az alapvető tanbeli igazságokról folyt. Dr. Ironside ilyenkor türelmesen végighallgatta a másikat, és amikor harcias embertársának levegőt kellett vennie, mindig azt mondta neki: „Nos, jól van, testvérem, ha majd a mennyben leszünk mind a ketten, akkor ki fog derülni, hogy egyikünknek nem volt igaza, és lehet, hogy éppen én leszek az." Ez a válasz mindig gyorsan megszabadította a jó doktort a kellemetlenkedőtől.
Hogyan fogadjuk mi a bírálatot? Azonnal védekezünk, a kritikát hasonlóval viszonozzuk, és szabad utat engedünk mindannak a rossz véleménynek, amit a másikról el tudunk mondani? Vagy pedig nyugodtan csak annyit mondunk: „Testvér, örülök, hogy nem ismersz jobban engem, mert különben még sokkal több rosszat vethetnél a szememre." Egy ilyen kijelentés már sokakban oltotta ki a harag tüzét.
Úgy gondolom, hogy a legtöbben kaptunk már olyan levelet, amelyből éles, hideg szél áradt felénk. Ilyen pillanatban a természetes reakciónk az szokott lenni, hogy tollat ragadunk, és azonnal megfogalmazzuk a még élesebb választ. Pedig ez csak táplálja a tüzet, és hamarosan egyre mérgesebb levelek indulnak innen oda és viszont. Mennyivel jobb lenne pedig egyetlen egyszerű mondattal válaszolni: „Kedves testvérem, ha valakivel harcolni és vitatkozni akarsz, akkor tedd az ördöggel."
Rövid az élet ahhoz, hogy önvédelemmel, vitákkal és heves szóváltásokkal tékozoljuk el! Az ilyesmi eltávolít bennünket attól, ami a legfontosabb, gyöngíti szellemi tartásunkat, és megrontja keresztyén bizonyságtételünket. Ám lengessék mások fáklyáikat tűzgyújtás szándékával, mi azonban ellenőrzés alatt tartjuk olajunkat. Ha nem vagyunk hajlandók a tűzre önteni, az hamarosan kialszik.