Skip to main content

Téves beazonosítás

A Little River Community Gyülekezet épülete ugyanazon az utcán volt, mint a First Memorial Gyülekezeté. Mivel ugyanannak a városkának ugyanazon az utcáján volt a két gyülekezet, az ifjúsági csoportjaik gyakran versengtek egymással. Ugyanabban a softball ligában játszottak, ugyanabban a kosárlabda ligában, és kemény riválisok lettek. Az LRC mindig megpróbálta túlszárnyalni az FM-t, és viszont.

Egy vasárnap, miután arról tanultak, hogyan kell szolgálni mások felé, az LRC gyülekezet ifjúsága úgy döntött, hogy kimennek a városba, és gyakorlatba ültetik a hitüket. Az ifjúsági pásztor „szolgálócsoportokba" szervezte a fiatalokat, és biztatta őket arra, hogy menjenek, és szolgáljanak mások felé. Bármit tehettek - csak azt nem volt szabad elfelejteni, hogy azt tegyék, amit Jézus tenne.

Így aztán az LRC gyülekezet ifjúsági csoportja szétoszlott a környék utcáin, és elkezdett szolgálni. Az egyik csoport az utca két oldalán álló kocsikat mosta le. Egy másik csoport segített az embereknek tankolni egy önkiszolgáló benzinkútnál. Egy harmadik csoport elment egy kórházi otthonba, és énekelt az ott lábadozó betegeknek.

Miután lejárt az idő, a szolgálócsoportok visszatértek a gyülekezeti házba, és beszámoltak arról, mit végeztek. Mindegyik csoportnak volt mesélnivalója, és elmondták, mit tanultak, és közben hogy érezték magukat.

Az egyik csoport arról számolt be, hogy egy olyan néni felé szolgáltak, aki az FM gyülekezet mellett lakott. Amikor riválisuk neve elhangzott, mindenki morgott. „Lenyírtuk a füvet, összegereblyéztük a leveleket, és elvégeztük a kerti munkát" - mondta az egyik diák. „Nagyon aranyos volt a hölgy. Amikor végeztünk, behívott, és imádkozott értünk. Aztán azt mondta: Ti, FM gyülekezetbeli fiatalok, mindig olyan kedvesen segítetek nekünk, időseknek."

„Jaj, ne! - mondta az ifjúsági pásztor. „Azt hitte, hogy az FM-ből jöttetek? Remélem, helyreigazítottátok! Megmondtátok neki, hogy nem az FM-ből, hanem a LRC gyülekezetből jöttetek?"

„Hát... nem mondtuk meg - felelt a diák, meglepődve az ifjúsági pásztor kérdésén. „Nem azt mondtad, hogy azt tegyük, amit Jézus tenne? Mi úgy döntöttünk, hogy Jézus hallgatna."

Ez az igaz történet (amelyben megváltoztattuk a neveket) figyelemreméltó, mert legtöbben gyorsan tudattuk volna a nénivel, hogy másnak tulajdonítja az elvégzett munkát. A Jézus szerinti élet azonban nem foglalkozik azzal, hogy ki kapja az elismerést. Valójában az a jézusi, ha tudunk örülni mások jó szerencséjének. Ha a másikat előnyben részesítjük, magunkat pedig háttérbe szorítjuk.

Amikor szolgálunk, nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy megkapjuk-e érte az elismerést, hanem csak azzal, hogy Istené legyen a dicsőség. Neki jár minden dicséret és hála. A szolgálat célja nem az, hogy jó képet mutassunk magunkról, hanem hogy az emberek figyelmét Istenre irányítsuk.