Mindenható volta
1. Jelentése. - A mindenhatóság azt jelenti, hogy Isten ereje mindent felülmúl, képes bármit megtenni, ami természetével összeegyeztethető. A valóságban - olyan okból, amit csak Ő maga ismer - nem tesz meg mindent, amire képes lenne.
2. Igei alap. - A Biblia a „mindenható" szót csak Istenre használja (56 esetben fordul elő a Szentírásban). Isten már Ábrahámnak így jelentette ki magát (1Móz 17:1), majd Mózesnek (2Móz 6:3), a hívőknek (2Kor 6:18), valamint Jánosnak is, több alkalommal (Jel 1:8; 19:6).
3. Kérdés. - Van-e határa mindenhatóságának? A válasz igenlő, és két területre osztható: vannak természetes és önkéntes határok. A természetes határ magában foglalja mindazt, amit Isten azért nem tehet meg, mert ellenkezne természetével. Nem hazudhat (Tit 1:2); bűnnel nem kísérthető (1:13); nem tagadhatja meg magát (2Tim 2:13). Mindez önkéntes korlát, megtehetné ugyan, de tudatosan kihagyja tervéből. Nem kímélte Fiát; nem üdvözít minden embert; az ószövetségi időkben nem választott ki minden nemzetet; nem Ézsaut választotta; Jakabot nem mentette meg a mártírhaláltól (ApCsel 12:2). Bár a felsoroltak mindegyikét képes lett volna megtenni anélkül, hogy ellentétbe került volna tulajdonságaival, mégsem tette.
Az olyan és hasonló kérdések, mint pl. meg tudná-e Isten tenni, hogy a következő állítás igaz legyen: 2+2=6, valójában nem mindenhatóságát érintik. Az említett kérdés a számtan és nem a hatalom hatáskörébe tartozik. Ugyanezen az alapon azt is kérdezhetnénk, hogy egy nukleáris robbanás valóssá tehetné-e a 2+2=6. egyenlőséget. Sokkal fontosabb ennél, hogy Isten a rosszat soha nem változtathatja jóvá.
4. Következmény. - A múltban az ember Isten hatalmát elsősorban a teremtett világban (Zsolt 33:9), a világ fenntartásában (Zsid 1:3), vagy Izráelnek Egyiptomból való megszabadításában (Zsolt 114) látta. Isten hatalmának legfőbb megnyilvánulása azonban Krisztus halálból való feltámasztása volt (2Kor 13:4). A hívő számára Isten hatalma az evangéliumra (Róm 1:16); az örökélet biztonságára (1Pt 1:5); a testi feltámadás reménységére (1Kor 6:14) és mindennapi életére (Ef 1:9) vonatkozik.
1 Móz. 17.1 „Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az Úr, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! ”
2 Móz. 6.3 „Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de azon a néven, hogy az Úr, nem voltam ismert előttük. ”
2 Kor. 6.18 „Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.”
Tit. 1.2 „az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, ”
2 Tim. 2.13 „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja. ”
Zsolt. 33.9 „mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. ”
Zsid. 1.3 „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. ”
2 Kor. 13.4 „Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából közöttetek. ”
Róm. 1.16 „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, ”
1 Kor. 6.14 „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. ”
Ef. 1.9 „Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne ”
Comments