Változhatatlanság
1. Jelentése. - A kifejezés arra utal, hogy Isten változhatatlan és változatlan. Nem jelent viszont passzivitást vagy mozdíthatatlanságot; pontosabban azt a tulajdonságát foglalja össze, hogy sohasem kerül önmagával ellentmondásba, a növekedés vagy fejlődés nem vonatkoztatható lényére.
2. Igei alap. - Mal 3:6 és Jk 1:17. Az első idézetben figyeljük meg, hogy Isten változatlansága Izráel megmaradásának garanciáját jelenti.
3. A probléma. - Ha Isten változatlan, hogyan „bánhatja meg", amit tett (vö. 1Móz 6:6, Jón 3:10)? Ha Istenben kimutatható a legkisebb változás is, akkor vagy nem változhatatlan, vagy nem mindenható, vagy egyik sem. A leggyakoribb magyarázat erre a látszólagos ellentmondásra az, hogy az ige ún. antropomorf nyelvezetet használ, azaz emberi kifejezésekkel emberfeletti fogalmakat próbál megértetni. Isten kinyilatkoztatott tervének folyamatában észlelhetünk változást. Ez azonban bizonyára csupán az ember szemszögéből tűnik annak. Örök terve ugyanolyan változatlan, mint Isten maga.
4. Következmény Isten szempontjából. - „Ha az önmagában létezése megváltozna, függő létezéssé válna; az örökkévalóság az idő függvénye lenne; a tökéletesség az ellenkezőjébe csapna át; egyszóval Isten nem lenne többé Isten" (Gordon H. Clark, Attributes, the Divine; Baker's Dictionary of Theology, Grand Rapids: Baker, 1960, 78-79.o.). A változhatatlanság arról tesz bizonyossá bennünket, hogy Isten tulajdonságai nem változnak.
5. Következménye az emberre. - A változhatatlanság vigasztalást és bizonyosságot ad, hogy Isten ígéretei beteljesednek (Mal 3:6; 2Tim 2:13). A változhatatlanság arra is emlékeztet bennünket, hogy Istennek a bűnnel szemben sem változik az álláspontja. Istent csellel vagy rábeszéléssel sem lehet rávenni álláspontjának megváltoztatására.
„Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! ” (Mal. 3.6 )
„minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. ” (Jak. 1.17 )
„megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. ” (1 Móz. 6.6 )
„Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg. ” (Jón. 3.10 )
„Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja. ” (2 Tim. 2.13 )
Comments