„Könyörgött azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyította Isten Abiméleket és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szültek" (1Móz 20,17).
Ábrahám szellemi életének megkapó bizonyítéka, hogy akkor is tud másért imádkozni, amikor saját imádságára még nem kapott választ. Isten embere közbenjárt Abimélekért, és az Úr meghallgatta őt. Nehéz megérteni, miért mondta Ábrahám azt a félhazugságot, hogy Sára a testvére, különösen ha tekintetbe vesszük előző mély közösségét Istennel. Most azonban elismeri, hogy ez a megegyezése Sárával még Mezopotámiából ered. Ezekben az években valami rejtett hitetlenség és félelem lappanghatott Ábrahám szívében, és ez most végre napvilágra jött. Vándorlásainak kezdetén úgy látszik attól tartott, hogy Sárát elválaszthatják tőle. Pedig már tudnia kellett volna, hogy Isten felelősséget vállalt azért, hogy ez ne történhessen meg.
Végül itt Gérárban a titkos hazugság kiderült és semmivé lett, így Ábrahám felszabadult a másokért való imádkozásra. (Sáráért nem imádkozott, de erre nem is volt szükség.) Közvetlenül ezután megszületett Izsák.
