„És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitok felövezve, saruitok lábatokon és pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskája az" (2Móz 12,11).
A kiontott vér Istennek szólt. A ház ajtófélfájának külsejére hintették, ahol az elsőszülött fiú, aki így megszabadult, nem is láthatta. A vér azért volt ott, hogy Isten lássa, és ígérete szerint elmenjen a ház mellett. A vérre Istennek van szüksége, az ünnepi vacsorát viszont nekünk juttatja. Bent a házban annak a Báránynak a húsát kell elfogyasztanunk, akinek a vére megoltalmaz bennünket. Ez a táplálék erősít meg az előttünk álló zarándokútra. A páskavacsora nem azok számára készült, akik Egyiptomban akartak letelepedni, és ott élvezni a vér védelmét, hanem azoknak készíttetett, akiknek kinyilvánított szándéka a kivonulás volt Isten vezetése alatt. Velünk is így van ez. Amikor Krisztust befogadjuk, Ő betölti hiányainkat. De vigyázzunk, legyünk állandóan készek, hogy Isten akarata szerint haladjunk előre!