„Vámszedők és bűnösök barátja" (Lk 7,34).
Amióta megismertem a Megváltót, mint a bűnösök barátját, sok furcsa és nehezen kezelhető embert láttam eljutni hozzá. Emlékszem, egyszer egy fiatal nővel beszélgettem, aki nekem támadt, hogy ő még fiatal, és élvezni akarja az életet. Nem szándékozik bűnös útjait elhagyni, és a legcsekélyebb vágyat sem érzi az üdvösség után. Miután meglehetősen hevesen kidühöngte magát, megkérdeztem: „Imádkozzunk?" „Ugyan, mit imádkozhatnék én?" - mondta megvetően. „Nem vállalhatok felelősséget az ön imádságáért - feleltem -, de előbb én imádkoznék, és azután ön is elmondhatja az Úr Jézusnak mindazt, amit nekem az előbb." „Ó ezt nem tudnám megtenni" - szólt kissé megdöbbenve. „De igen, megteheti - válaszoltam, hiszen Ő a bűnösök barátja!" Ezen meghatódott kicsit, és valóban imádkozott. Hát bizony nem volt kimondottan gyakorlati imádság, de ettől az órától kezdve az Úr munkálkodni kezdett a szívében, és rövidesen a menekülés útját is megtalálta.