„Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad" (Zsolt 55,23).
Vannak keresztyének, akiket az Úr azért nem használhat fel az imaszolgálatban, mert túl vannak terhelve. Hagyták terheiket felhalmozódni ahelyett, hogy imádságban kerestek volna megkönnyebbülést. Végül szinte összeroskadtak a terhek súlya alatt, úgyhogy már egyáltalán nem képesek imádkozni.
Tegyük fel, szándékodban áll segítségül hívni valakit egy bizonyos feladat elvégzéséhez, de az illető ki sem látszik a munkából. Nem hiábavaló akkor az ő segítségét kérned? Éppen így, ha téged már leroskaszt az Istentől rádbízott dolgok súlya, hogyan bízhatna Ő további feladatokat rád? Az imaszolgálat felszabadult szellemet igényel, máskülönben Isten munkája súlyos akadályokba ütközik. Szeretnél szabad és készséges eszköz lenni az Ő kezében? Akkor keresd azt a szellemi felszabadulást, mely abból ered, hogy Istenre veted a terhedet.