Mire Dániel próféta könyvének 3. fejezetéhez érkezünk, Sidrák, Misák és Abednégo már több mint húsz éve van Babilonban. Ez alatt az idő alatt Isten iránti hűségük bebizonyosodott, Dán 1,6-21, és a király iránti tiszteletük is nyilvánvalóvá vált, Dán 2,49. Joggal tételezhetjük fel, hogy eleget tettek annak a kötelességnek, amelyet rájuk bíztak Nabukodonozor király megelégedésére.
Dániel szorgalmának, amellyel Isten Igéjét tanulmányozta, az volt a jutalma, hogy kijelentést kapott arról az isteni igazságról, amelyeket évekkel azelőtt Jeremiás jegyzett fel. Dániel reagálása erre a kijelentésre nem valamilyen öntelt megelégedettség volt, hanem inkább mélyebb vágyat ébresztett benne, hogy még több táruljon fel Isten igazságából. Az isteni megpróbáltatás jelenlegi időszaka a végéhez közelített, és Isten emberére ránehezedett, hogy keresse a mennyet, és megmozdulásra késztesse Isten kezét.
Belsazár korai halálát követően Dárius került a trónra. Azonnal hozzálátott új kormányzásának és adminisztrációjának kiépítéséhez az országban. Mint minden "rendszerváltozás" esetén, voltak előléptetések és alacsonyabb osztályba helyezések, körös-körül sok irigységgel. Dániel életpályája kifogástalan volt, és jelleme kritikán felüli, ezért amikor az új kinevezések megtörténtek, Dániel lett az első főkormányzó. Nyilvánvalóan voltak mások is, akik Dániel posztjára pályáztak, és az új hatalmi pozíciók kihirdetése után arra törekedtek, hogy Dánielt megbuktassák.
Isten, ahogyan az 1Móz 41-ben álomban beszélt a fáraóval, most ezt tette Nabukodonozorral is. Isten tud szólni önfejű lelkekhez is azok nyugodt pillanataiban, és ez azt eredményezi, hogy azok összezavarodnak Isten előtti helyzetüket illetően. Nabukodonozor nagy álmában az isteni közlés terjedelme óriási volt; az volt azonban a probléma, hogy nem emlékezett rá. Micsoda bölcsesség Isten részéről, hogy így felkavarta az uralkodó lelkét, és ezáltal előhozta szolgáját, Dánielt, hogy szolgáljon abban a pillanatban!
Sineár hírneve már megjelenik a Mózes 1. könyve korai fejezeteiben, azzal együtt, hogy népe elhatározta, hogy nevet szerez magának, 1Móz 1. Ez olyan környék volt, ahol az előrelépés és a fejlődés kiemelkedő fontosságú volt. Amikor Dániel Babilonba érkezett, azonnali és intenzív nyomás nehezedett rá, hogy engedjen azok útjainak. Dánielt egy olyan folyamatnak vetették alá, mely megváltoztatta, mindezt az ország legfőbb tekintélye parancsolta.
Nabukodonozor (Nabukadneccar) egyike volt a legnagyobb és leghatalmasabb uralkodóknak, akiket ez a világ valaha ismert. Féktelen becsvágya és egyre nagyobb és hatalmasabb dolgokra való törekvése Dániel próféta könyvének első verseitől fogva nyilvánvaló. Nagyon tanulságos azonban megfigyelnünk, hogy ez a hatalmas egyeduralkodó, minden földi dicsőségével és birodalmával csupán eszköz volt a menny Istenének kezében, Jer 27,6-8, és minden sikerében, amelyet a sajátjának érzett, ő csupán teljesítője volt - jóllehet akaratlanul - Isten szándékainak.
MANAPSÁG, AMIKOR nyomorúság és szenvedés éri az embereket, nem tudják, mikor lesz vége. Amikor megkezdődik egy háború - amire sok nemzet vezetője sokszor törekedett századokon át - nem lehet előre látni a végét, hogy vajon rövid lesz-e vagy hosszú.
A THEOFÁNIA (Istennek látható alakban való megjelenése), 1-9. v. A 10-12. fejezet egymáshoz csatlakozó elbeszélést tartalmaz, azt a látomást, amely Círusz uralkodásának harmadik évében történt, miután a zsidók visszatértek Jeruzsálembe, hogy újjáépítsék a templomot. Dániel lelki és szellemi zavarba jutott, kétségkívül amiatt, hogy az utolsó napok rémtettei ismeretessé váltak számára, de amiatt is, hogy a templom újjáépítése ellenállással és ellenséges indulatokkal találkozott, Ezsd 4,4-6. Három hét múlva Dániel egy férfit látott „gyolcsruhába öltözve", Dán 10,5.
DÁNIEL KÖZBENJÁRÁSA SÜRGŐS HELYREÁLLÍTÁSÉRT, 1-20.v. Dániel fogságban élte végig azt az egész 70 éves időszakot, amelyet Jeremiás megjövendölt, Jer 25,12. Ez a korszak a végéhez közeledett, amikor Dárius volt a király, így Dániel felismerte a helyreállítás idejét. Bízott Isten ígéreteiben, tudta, hogy Isten közbe fog lépni olymódon, hogy vissza lehet térni és felépíteni a templomot. Ennek ismeretében tehette a próféta, hogy arcát Istenhez emeli imádkozva, könyörögve, böjtölve és bűnvallással, nemcsak saját bűnei miatt, hanem az egész zsidó nép bűnéért.
A PRÓFÉTAI MAGYARÁZAT ELVEI. Ebben a fejezetben egy másik „kis szarv" jelenik meg, 9. v. Történelmileg ez Antiokosz Epifánesz szír királyra vonatkozik, aki Kr. e. 175-164 között uralkodott, szörnyű tetteket követve el a zsidók és a templom ellen. Prófétai szempontból a magyarázók eltérnek egymástól ennek értelmezésében. Némelyek azt mondják, hogy ő az Antikrisztus előképe volt, míg mások azt mondják, hogy ő az eljövendő „északi király" előképe, Dán 11,40.