Jósafát

Az istenfélő Jósáfát király balga módon szövetségre lépett a gonosz Akháb királlyal. Elkésve szerette volna hallani az Úr szavát. Kérésére megjelent Mikeás a királyok előtt, hogy jövendőt mondjon a szíriaiakkal vívott csatájuk kimeneteléről. Akháb hamis prófétái sikeres hadjáratot jövendöltek, de Jósáfát gyanakodott velük kapcsolatban, ezért hozatták elő Mikeást. Még Akháb is felismeri a különbséget Mikeás és a többiek között.

Jósáfátot megkereste Jórám, Akháb fia, hogy segítse Moáb ellen, és Jósáfát rögtön beleegyezett, dacára annak, hogy Akhábbal való korábbi szövetsége miatt kiérdemelte a próféta feddését; vö. 2Krón 19,2. Egy korábbi leckéből is tanult már, vö. 2Krón 30,3, de a leckék milyen hamar meg nem tanulttá válnak! "Úgy én, mint te", mondja; vö. 1Kir 22,4. Milyen gyakran fogunk bele ügyekbe anélkül, hogy imádkoznánk vezetésért, és csak akkor kezdjük keresni Istent, amikor csalódás ér bennünket.

Jósáfát megtanulta a leckét. Most előbb megkérdezte az Urat, mielőtt megütközött volna a nagy szövetséggel. Elmondja az Ige, hogy "félt", mert tudta, hogy ez a veszedelem az isteni harag kifejezése; vö. 19,2. Felszólította a nemzetet, hogy imádkozzon és böjtöljön, 20,3-4. Ez a nemzeti önmegalázkodás cselekedete volt, amely magában foglalta a vétkezés beismerését. Azzal a szándékkal, hogy segítségül hívja Isten könyörületét, egész Júda összegyűlt imádkozni. Lényeges volt a közösség. Jósáfát példát mutatott, vezetve a nép imádságát.

Az Akhábbal való barátság visszahúzó lépés volt; vő. Jk 5,4. Vigyázzunk a barátságaink vonatkozásában. Az istenfélő Jósáfát az istentelen Akhábbal barátkozik! Jósáfát sikereit az ördög csapdaként használta fel ellene. Királysága megerősödött Akháb ellenségeskedéseivel szemben, de a szíve ki volt téve Akháb csábításainak. "Sógorságot szerzett Akhábbal", 2Krón 18,1. Amikor a keresztyén ember szövetségre lép a világgal, könnyen belebonyolódhat annak cselekedeteibe.