Amikor Jézus kilépett názáretbeli élete ismeretlenségéből, és belépett a nyilvános szolgálatba, gondosan megválasztotta társait, akik segíteni fogják abban a munkában, amelybe belekezdett. Ezek a társak lesznek végül egy világméretű mozgalom "első zsengéi", és Isten hatalmasan fel fogja használni őket szolgálatában.
Annyit tudunk Aggeusról, hogy próféta volt, akit röviddel azután támasztott Isten, hogy a maradék visszatért Babilonból Zorobábel vezetésével, amelyről a beszámoló Ezsdrás könyvében van feljegyezve. Aggeus nyilvánvalóan olyan férfi volt, aki kapcsolatban állt Istennel, és Isten üzenetét vitte korának embereihez. Szolgálatát hatalommal végezte, és megragadta saját nemzedékét, mert láthatóan felindította őket, hogy elvégezzék, ami rájuk volt bízva.
Belsazár korai halálát követően Dárius került a trónra. Azonnal hozzálátott új kormányzásának és adminisztrációjának kiépítéséhez az országban. Mint minden "rendszerváltozás" esetén, voltak előléptetések és alacsonyabb osztályba helyezések, körös-körül sok irigységgel. Dániel életpályája kifogástalan volt, és jelleme kritikán felüli, ezért amikor az új kinevezések megtörténtek, Dániel lett az első főkormányzó. Nyilvánvalóan voltak mások is, akik Dániel posztjára pályáztak, és az új hatalmi pozíciók kihirdetése után arra törekedtek, hogy Dánielt megbuktassák.
Ennek a nagy páskának az öröme új kilátásokkal vitte haza az embereket. Nem jelentett gondot, hogy megszabaduljanak a bálványoktól. Az Úr igazi imádatának örömét megízlelve, a nép eltávolította a bálványimádásnak azokat a ereklyéit, amelyek még megmaradtak Áház napjaitól fogva. Nemcsak a templomot tisztították meg, hanem az egész országot, és az emberek otthonai is megváltoztak.
"Vissza az alapokhoz", ez lehet a jelmondata a jelenkori kormánypolitikának, de ez nem új elképzelés. Ezékiás hasonló utat követett, és abban, hogy felszólított a páska megünneplésére, a népet visszavitte a kezdetekhez.
Könnyen lehetne úgy gondolni Jeftére, (a) mint valamiféle megkeseredett emberre, aki vitatkozik testvéreivel, és az Isten népe közti vezető szerepre számított; (b) mint meggondolatlan emberre, aki kockáztatta lányát egy meggondolatlan esküvel; vagy (c) mint kemény emberre, aki irgalmatlanul használta kardját testvérei ellen. Talán ez a rövid bírói életszakasz (hat év) a kudarc jele - mégis, ugyanaz a Szent Szellem, aki ezt a feljegyzést adta nekünk, Jeftét a hit hősei közé helyezi a Zsid 11,32-ben, aki ott egyike a mindössze négy megnevezett bírónak.
Gedeon Istentől függött, és odaszentelte magát az Ő ügyének. És mi? Eszerint igaznak kellene lennie mireánk is: mind valamilyen ránk bízott munkában, mind valamilyen felelősségben, amely a vállunkon nyugszik, mindpedig valamilyen útban, amely előttünk áll. Isten ilyen hívő embereket használ fel. Gedeon hadseregének micsoda lecsökkentése történik! 22 000 ember megy haza; ők félnek. 9700 téveszti szem elől a célt az ívásnál; ők könnyen felkészületlenek lehettek volna, és elbocsátották őket.
JÉZUST egy leprás ember házában kenték meg (Mt 26,6). Így volt helyénvaló, hogy Őt, Akit nemzete és annak vezetői elutasítani készültek (Mt 26,1-5), olyan ember vendégelje meg, aki maga is tudott valamit arról, hogy „utált és emberektől elhagyatott" volt.
AZ ÚR szembekerült számos Heródes-párti emberrel és a farizeusok tanítványaival (Mt 22,16). A kérdést azonban, amelyet feltettek neki (17. v.), nem ők találták ki. Ez a nemzet vallási vezetőitől; a farizeusoktól (15. v.), a főpapoktól és az írástudóktól (Lk 20,19-20) származott. Olyan kérdés volt, amely a nemzetet megosztotta. Mindkét pártból képviselőket választottak, hogy jelen legyenek a vitánál. A Heródes-pártiak képviselték a római uralommal szembeni lojalitást.
A szavak szembeötlenek ezen az oldalon. Az a céljuk, hogy sokkterápiaként hassanak Izráelre. Azonban Pál is használja ezeket a korszakok tervének magyarázatánál a Róma 9-ben. Jól tesszük, ha gondosan megfigyeljük ezeket a szavakat.