Jézus egyszerű megállapítása is rejtély marad előttünk, ha nem vagyunk egyszerűek. Hogyan lehetnénk mi is olyan egyszerűek, mint Jézus? Ha Szent Szellemét befogadjuk, megismerjük, reá bízzuk magunkat, engedelmeskedünk Isten szavának, amit Ő hozott: így válik életünk bámulatosan egyszerűvé. "Gondoljátok meg - mondja Jézus -, hogy a ti mennyei Atyátok így ruházza a mező füvét: mennyivel inkább felruház akkor titeket, ha helyes viszonyban maradtok vele.
"Adj innom!" (Jn 4,7). Hányan csak saját szomjúságuk csillapításáért tapadnak rá Jézus Krisztusra, holott nekünk kellene Őt megelégítenünk. Túlcsorduló szívvel a végsőkig odaszántan kellene neki adnunk mindenünket, nem pedig a magunk megelégítésére igénybe venni az Ő erejét. - "Lesztek nekem tanúim" - (Csel 1,8) - ez szeplőtelen, meg nem alkuvó és megvesztegethetetlenül az Úr Jézusnak odaszentelt életet jelent, amely örömet szerez neki, bárhova állít is minket.
Isten hívása nem valamilyen különleges szolgálatra szól. Lehet, hogy én így értelmezem, mert Isten természetével kapcsolatba jutva kialakult bennem, hogy mit szeretnék tenni Őérte. Isten hívása alapvetően az Ő természetét fejezi ki, az én szolgálatom pedig abból adódik, ami beleillik az én természetembe. A természetes élet elhívását Pál apostol így fejezi ki: "Amikor az Istennek tetszett, hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem, hogy hirdethessem Őt (azaz szentség által kifejezésre juttassam) a pogányok között...".
Isten hívásáról beszélve hajlandók vagyunk elfelejteni a legfontosabbat: annak az Egyetlennek a természetét, aki hív. Hívnak a tengerek, a hegyek, a nagy jégmezők is, csak kevesen hallják meg. A hívás kifejezi a hívó természetét és mi csak akkor értjük meg a hívást, ha bennünk is ugyanaz a természet van. Isten hívása az Ő természetét fejezi ki - nem a mienket. Ő gondoskodott arról, hogy hívásának sok kis hanghulláma rezdüljön meg felénk és ezeket rajtunk kívül senki más nem foghatja fel.
Ez az esemény azt a nagy tévedést szemlélteti, amikor azt gondoljuk, hogy Isten végső követelése velünk szemben a halál vállalása. Isten a halál általi odaáldozást kívánja, amely képessé tesz arra, amit Jézus tett: hogy életünket odaszánjuk. Nem így, hogy "kész vagyok veled a halálba menni", hanem "kész vagyok annyira eggyé lenni a te haláloddal, hogy életemet Istennek szentelhessem". Úgy látszik, feltételezzük Istenről, hogy egyes dolgok átadását várja tőlünk. Ettől a tévedéstől tisztította meg Isten Ábrahámot és ugyanez a nevelés folyik a mi életünkben is.
...én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. (Jn 10,17)
Ez az ígéret gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Ige feletti szorgalmas elmélkedés és az Úrért teljes odaadással végzett munka révén fejlődni fogunk, és fejlődésünk mindenki számára látható lesz. Nem a Biblia sietős olvasása, hanem az olvasottakban való elmélyülés jár igazán szellemi haszonnal. Nem a felületesen végzett munka, hanem a munkának való igazi odaadás a gyümölcsöző. "Minden munkádban gyümölcsöző leszel", de nem a sietős kapkodás útján, hanem a szívünk igazi odaszánása által.
Mindazt amit Pál a Lycus-folyó völgyében lévő gyülekezetekről tudott, valószínűleg ennek a férfinek, Epafrásznak köszönhette. Nem Pál volt az a szolga, akin keresztül az evangéliumot hallották, és meg sem látogatta őket. Nagyon valószínű, hogy Epafrász volt az evangélista, ő maga pedig Pál Efézusban való szolgálatának köszönhette megtérését. Születési helyére visszatérve ő evangelizálta Kolossé, Laodicea és Hierapolisz városokat.
JÁNOS LEVELÉNEK ez az utolsó szakasza elvezet az Isten akarata megismerésének egy nagyon gyakorlati eredményéhez. Tudjuk, hogy Ő „nem gyönyörködik a gonosz halálában" (Ez 33,11); tehát nagyon gondos megkülönböztetést kell végezniük imádságukban azoknak, akik tudják, hogy „a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle", meghallgatásra találnak. Ugyanolyan súlyos dolog kérni valakiért, aki halálos bűnnel vétkezett, mint azt feltételezni, hogy bűn van valakiben, aki azt nem követte el. Mindegyik ellenkezik Isten akaratával.
Egyik legnagyobb örömünk, ha tanúja lehetünk az evangélium hatékony hívásának valakinek az életében. Ez Jézus életében végig látható volt, ahogyan elhívott férfiakat és nőket, hogy tanítványai legyenek. Máté is ilyen ember volt, és figyelemreméltó változás történt benne.