05.04 Nevelve nevelődünk
Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak. (1Kor 11,1)
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
04.06 Meghajolni az Ő akarata előtt
„Felkelvén Dávid a földről, megmosdott és megkente magát, más ruhát vőn magára, és bement az Úr Házába, imádkozott" (2Sám 12,20).
01.28 Nevelés
„Mert akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad" (Zsid 12,6).
08.20 Isten eszköze az áldásra
„Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?" Zsidók 12,7
07.28 És ha engedelmeskedtünk?
Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott. Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja. Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket, pedig nem. Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy nem. Istennél az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk.
11.17 Fenyít, de nem hagy el soha
Bizony, egyet sem vet el közülünk. Az emberek között mindig vannak kivetettek, Istennél soha. Az Ő kiválasztása megmásíthatatlan és szeretete örök. Senki sem talál olyan embert, akit Isten elhagyott volna, miután kijelentette magát neki, és az Krisztust Megváltójaként elfogadta.
11.05 Haragjának vége lesz
Mennyei Atyánk tanítani akar minket, nem elveszíteni. Velünk való perlekedése mögött szerető szándéka rejlik. Nem akar mindvégig haragos lenni irántunk. Mi csak azért gondoljuk, hogy hosszasan fenyít minket, mert rövid a türelmünk. Atyánk irgalma örökké tart, de perlekedése nem. Olykor igen hosszúnak és kimerítőnek tűnik az éjszaka, de végül felvirrad a hajnal. Mivel Atyánk perlekedése csak egy bizonyos ideig tart, haragja is, amely a perlekedésre indította, csak rövid ideig marad meg.
07.28 Jób (4)
Jób 2,1-10
Az első fejezetben a Sátán támadásai Jób családja és javai ellen irányultak, de a második fejezetben Jób személyére teszi rá a kezét. Itt Isten szuverenitását ismét hangsúlyozza az Ige, 2,1. A Sátán megjelenik az Úr előtt, miután kudarcot vallott abban, hogy Jóbot bűnre csábítsa. Az Úr ismét megkérdezi a Sátánt, hogy megfigyelte-e szolgáját, Jóbot, akiről ismét elismerően nyilatkozik, de azt is hozzáteszi, hogy Jób még mindig feddhetetlen maradt, annak ellenére, hogy a Sátán súlyos próbának tette ki, 3. v.
07.25 Jób (1)
Jób 1,1-5
Lehetséges, hogy Jób könyve a legrégibb könyv, amelyet a Szentírás tartalmaz, és lehet, hogy a legrégibb az egész világon. Az egyik legősibb problémával foglalkozik: Miért szenved az igaz ember? Az igaz Jób szenvedésének titka eszünkbe juttatja azt a valakit, aki nagyobb, mint Jób, aki szenvedett, "mint igaz, a nem igazakért", 1Pt 3,18. Sokan úgy gondolják, hogy Jób magas kort ért meg, Jób 42,16 még Ábrahám ideje előtt, és a történetet Mózes 1. könyve 11. és 12. fejezete közé helyezik. Az özönvízre utalás történik a 22,15-17-ben.