Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
07.28 Jób (4)
Jób 2,1-10
Az első fejezetben a Sátán támadásai Jób családja és javai ellen irányultak, de a második fejezetben Jób személyére teszi rá a kezét. Itt Isten szuverenitását ismét hangsúlyozza az Ige, 2,1. A Sátán megjelenik az Úr előtt, miután kudarcot vallott abban, hogy Jóbot bűnre csábítsa. Az Úr ismét megkérdezi a Sátánt, hogy megfigyelte-e szolgáját, Jóbot, akiről ismét elismerően nyilatkozik, de azt is hozzáteszi, hogy Jób még mindig feddhetetlen maradt, annak ellenére, hogy a Sátán súlyos próbának tette ki, 3. v.
07.25 Jób (1)
Jób 1,1-5
Lehetséges, hogy Jób könyve a legrégibb könyv, amelyet a Szentírás tartalmaz, és lehet, hogy a legrégibb az egész világon. Az egyik legősibb problémával foglalkozik: Miért szenved az igaz ember? Az igaz Jób szenvedésének titka eszünkbe juttatja azt a valakit, aki nagyobb, mint Jób, aki szenvedett, "mint igaz, a nem igazakért", 1Pt 3,18. Sokan úgy gondolják, hogy Jób magas kort ért meg, Jób 42,16 még Ábrahám ideje előtt, és a történetet Mózes 1. könyve 11. és 12. fejezete közé helyezik. Az özönvízre utalás történik a 22,15-17-ben.
02.15 Amrám és Jokábéd
1Mózes 2,1-10
Amrám és Jokábéd mindketten Lévi egyenes ági leszármazottjai voltak, amely törzs később a papi családot adta. Mint hívő embereket, mindkettőjüket erős hit jellemezte. Házasságuk nyilvánvalóan "az Úrban" volt, 1Kor 7,39. Ennek eredményeképpen bekerültek Istennek hittel kapcsolatos képtárába: "Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától." Zsid 11,23.
11.29 Egy fájdalmas példázat
Hóseás 1,1-3,5
IZRÁEL, AMÍG JÓLÉTBEN ÉLT, annyira megszentségtelenítette Istennel való egyedülálló közösségét, hogy az Ő áldásait Baálnak adta, és őt imádta, Hós 2,5.8.12.13, Isten ezt szellemi paráznaságnak nevezi, és megparancsolja Hóseásnak, hogy mutasson be élő példabeszédet erről a nemzetnek, 1,2. Ez komoly üzenet volt a néphez, és a próféta vissza kellett, hogy tükrözze Isten szívének szomorúságát. Itt tanulunk egy elvet. Isten nem fog tétlenül ülni és nézni szeretett népének eltávolodását, anélkül hogy közbelépne.
07.28 És ha engedelmeskedtünk?
Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott. Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja. Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket, pedig nem. Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy nem. Istennél az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk.
08.20 Isten eszköze az áldásra
„Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?" Zsidók 12,7
04.06 Meghajolni az Ő akarata előtt
„Felkelvén Dávid a földről, megmosdott és megkente magát, más ruhát vőn magára, és bement az Úr Házába, imádkozott" (2Sám 12,20).
01.28 Nevelés
„Mert akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad" (Zsid 12,6).