„Én galambom, a kőszikla hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nekem a te orcádat, hadd halljam a te szódat, mert a te szód gyönyörűséges, és te tekinteted ékes!" (Én 2,14).
„Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem őt" (1Sám 1,27-28).
„A királyi széket körülvevő szivárvány olyan volt, mint a smaragd" (Jel 4,3).
„Mikor eljött az időnek teljessége, elküldötte Isten az Ő Fiát, aki asszonytól született" (Gal 4,4).
„Leborultak a gyermek előtt, és imádták. Majd felnyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát" (Mt 2,11).
„Minek adjam ezt száz embernek?" (2Kir 4,43).
„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erőnek rendkívüli nagysága Istené legyen, és ne magunktól való" (2Kor 4,7).
Itt olvashatjuk a gyakorlati keresztyénség természetének legtisztább meghatározását. A keresztyénség nem cserépedény, nem is csupán a kincs, hanem a kincs a cserépedényben. Mindig töltsön el nagy hála Isten iránt azért, hogy az emberi gyarlóság nem tudja korlátozni az isteni erőt.
„Míg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére" (Ef 4,13).
„Senki sem tanítja majd az ő felebarátját és az ő testvérét így: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem, a kicsinyektől fogva a nagyokig" (Zsid 8,11).
„Ti is, ha mindazt megtettétek, amiket parancsoltam nektek, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, amivel tartozunk" (Lk 17,10).