06.01 Nincs szerencse - csak isteni vezetés, védelem
„De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett." 1Mózes 39,2
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
04.03 Az vagy amit gondolsz
„...mert olyan ő, mint aki számolgat magában." Példabeszédek 23,7
04.02 Egy vezető távozása
5Mózes 31,1-6; 32,1-6; 33,1-5; 34,1-12
KÉTSÉGTELEN MÉLTÓSÁG VAN a Mózes 5. könyve záró fejezeteiben. Mózes elhagyni készül Izráelt, szeretett népét. Olyan pásztorhoz hasonlóan, aki vezette nyáját és gondot viselt rá, ismeri az előttük álló lehetséges veszélyeket, és arra törekszik, hogy megóvja őket a bajtól. Észrevétlenül kell meghalnia, az Úr fogja eltemetni a Nébó-hegyén, 32,48-49; 34,5. Így halljuk utolsó szavait, 31. fej., hatalmas énekét, 32. fej., és végső áldását, 33. fej. Mózes utolsó ajánlásai nem hagynak kétséget afelől, hogy nagy formátumú vezér volt, és nagy prófétája az Úrnak, 34,7-12.
Szabad akarat vagy sorsszerűség
Egy ember nem tudott dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy életét ő irányítja, vagy mindaz, ami történik vele, csupán sorsszerűség. Felkereste hát a legnagyobb bölcset, hogy megkérdezze tőle. A bölcs azt kérte az embertől, hogy emelje fel az egyik lábát. Amikor az ember ezt megtette, a bölcs azt kérte, hogy emelje fel a másikat is. Erre az ember nagyon meglepődött, és így szólt:
- De hiszen képtelenség, hogy mindkét lábam egyszerre felemeljem.