Máté

AZ ÚR szembekerült számos Heródes-párti emberrel és a farizeusok tanítványaival (Mt 22,16). A kérdést azonban, amelyet feltettek neki (17. v.), nem ők találták ki. Ez a nemzet vallási vezetőitől; a farizeusoktól (15. v.), a főpapoktól és az írástudóktól (Lk 20,19-20) származott. Olyan kérdés volt, amely a nemzetet megosztotta. Mindkét pártból képviselőket választottak, hogy jelen legyenek a vitánál. A Heródes-pártiak képviselték a római uralommal szembeni lojalitást.

JÉZUS ÉS tanítványai egyik reggel korán elhagyták Betániát. A friss, tavaszi levegőben az Úr megéhezett. Az út mentén egy magányos fügefa nőtt a sziklás talajban. Nem volt fügeérés ideje, de a fa, amelyet lombok borítottak, felkeltette a figyelmét. Jól ismert dolog, hogy a fügefa lombjai a gyümölcsöt követően bontakoznak ki. Ez a fa idő előtt hozta elő lombjait, azt ígérve, hogy alatta gyümölcs van.

AZ ÚR bevonulása Jeruzsálembe fokozott érdeklődéssel és lelkesedéssel járt. Adja Isten, hogy felfogjunk egy keveset abból az izgalomból, amely mindig elfogja azokat, akik „a királyt ékességében látják" (Ézs 33,17). Figyeljük meg a Királyt jellemző vonásokat:

AZ ÚR elmondta a szőlőmunkások példázatát (Mt 20,1-15), hogy illusztrálja és megmagyarázza ezt a mondását: „Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők." A példázat lényege abban van, ahogyan a munkanap végén kifizették a munkabért (8. v.). A legrövidebb ideig dolgozók kapták meg először a bérüket. Amikor azok kerültek sorra a fizetésnél, akik tizenkétszer annyit dolgoztak, ugyanannyi fizetést kaptak - és nem voltak megelégedve (11-12. v.).

AZ A KÉRDÉS, amelyet a farizeusok feltettek, alkalmat adott arra, hogy az Úr elmondja a házassággal kapcsolatos tanát. Elfordult a törvénytől (5Móz 24,1-4), amely szívük keménysége miatt adatott. Visszautalt Isten eredeti szándékára, amely szerint egy férfi és egy nő egyesül, és eggyé válik az Ő szemében. Az Úr tehát visszaállította a házassági kötelék igazi jellegét. Ez a kötés feloldhatatlan a paráznaság rendkívüli esetétől eltekintve. A tanítványok kifejtették azt a nézetüket, hogy ha a házasság ennyire erős kötelék, akkor jobb sohasem kötni házasságot!

PÉTER FÉLBESZAKÍTOTTA az Urat, hogy egy bizonyos pontra nézve felvilágosítást kapjon (21. v.). Az Úr arról az eljárásról beszélt, amelyet akkor kell követni, ha egy keresztyén egy másik ellen vétkezik (15-17. v.). Arra utalt, hogy egy bűnbánó testvérnek meg kell bocsátani (15. v.). Péter azt akarta megtudni, hogy mit kell tenni akkor, ha a testvér másodszor is vétkezik, és ha harmadszor is? Hányszor kell a keresztyén embernek megbocsátania egy másiknak, mielőtt úgy döntene, hogy most már aztán elég? Péter úgy vélte, hogy hét eset talán már nem elfogadható (21.

AMIKOR a tanítványok azon vitatkoztak, hogy ki lesz a legnagyobb a királyságban, az Úr egy kis gyermeket állított elő, válaszának találó illusztrálásához (1-2. v.). Egy kisgyermeknél teljesen idegen a gőg, a dölyfösség és az önző ambíció. Az Úr figyelmeztette a tanítványokat, hogy hacsak gondolkodásuk irányvonala meg nem változik, és nem tanulnak bizalmat és alázatosságot egy gyermektől, sohasem kezdhetik el megtanulni, hogy mi a szabály Isten útján.

ISTEN MIND Jézus bemerítkezésekor, mind a megdicsőülés hegyén úgy nevezte meg Őt, hogy „szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm" (3,17; 17,5). A Jordánnál az Atya megkülönböztette Őt a legrosszabb emberektől. A hegyen megkülönböztette a legjobb emberektől.

JÉZUS SZEMÉLYE nyilvánvalóan mély benyomást gyakorolt napjainak embereire. Kétségtelenül megláttak olyan tulajdonságokat az Úrban, amelyek arra a következtetésre vezették őket, amit mondtak (14. v.). Az Úr osztozott Bemerítő Jánossal a bűn és a képmutatás meg nem alkuvó elítélésében; ugyanazt a megingathatatlan és félelem nélküli bátorságot mutatta, amelyet az emberek Illésnek tulajdonítottak, és a szánakozásnak hasonló érzéseivel rendelkezett, mint amilyen a síró prófétáé volt. Péter azonban tudta, hogy a múlt és annak jeles alakjai már nincsenek.