figyelem

Jézus Krisztus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe. A város alapjáig megmozdult, de idegen isten lakozott benne: a farizeusi büszkeség! Ez a farizeusság vallásos és egyenes volt, de mégsem volt más, mint "meszelt sír".

Időnként átvezet minket Isten a sötétség iskoláján, hogy megtanuljunk Őreá figyelni. Az énekes madarakat a sötétben tanítják énekelni; minket Isten a keze árnyékába helyez, míg megtanulunk Őreá figyelni. "Amit néktek a sötétben mondok..." - ügyelj arra, hol tesz át Isten a sötétbe és amikor ott vagy, ki ne nyisd a szád! Talán éppen most vesz körül a sötétség körülményeid folytán vagy Istennel való életedben? Akkor maradj nyugton. Ha a sötétben kinyitod a szádat, hamis hangnemben szólalsz meg: a sötétség a figyelés ideje.

Abból, hogy egy dologban határozottan döntöttem Isten szava mellett, még nem következik, hogy mindenre figyelek majd, amit Ő mond. Szívem és felfogóképességem tompasága Isten mondanivalója iránt elárulja, hogy sem nem szeretem, sem nem tisztelem Őt. Ha szeretem barátomat, önkéntelenül rájövök, mire gondol, és Jézus azt mondja: "Ti az én barátaim vagytok" (Jn 15,14). Engedetlen voltam ezen a héten az Úr egyik vagy másik szava iránt? Ha felismertem volna, hogy Jézus szólt, aligha lettem volna iránta tudatosan engedetlen.