Igehely (történet): A prófécia beteljesedése - Péter látomása Apcsel 10.
Aranymondás/kulcsige: ApCsel 10,34-35 Nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.
Óracél: Értsék meg, hogy Jézus Krisztusban minden ember számára elérhető a bűnbocsánat és az üdvösség.
Fő üzenet, központi igazság: Jézus Krisztusban nincsenek nemzeti, etnikai, nembeli különbségek.
Üzenet/téma: Joel 3 próféciája beteljesedik (Kr.e.830)
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Történet:
Apcsel 10. 1 Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. 2 Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. 3 Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: „Kornéliusz!” 4 Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: „Mi az, Uram?” Erre az angyal ezt mondta neki: „Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. 5 Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. 6 Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.” 7 Miután az angyal, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. 8 Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba. 9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. 10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, 11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. 12 Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. 13 Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!” 14 Péter azonban így szólt: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” 15 De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” 16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe. 17 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, 18 és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. 19 Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: „Íme, három férfi keres téged: 20 kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!” 21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: „Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?” 22 Azok így feleltek: „Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.” Erre Péter behívta, és vendégül látta őket. 23 Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. 24 A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. 25 Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta. 26 Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: „Állj fel, én is ember vagyok!” 27 Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. 28 Ekkor így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. 29 Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?” 30 Ekkor Kornéliusz így szólt: „Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában;
Apcsel 10. 31 és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt. 32 Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton. 33 Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.” 34 Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, 35 hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. 36 Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! 37 Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: 38 A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. 39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; 40 de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; 41 de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. 42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. 43 Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” 44 Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. 45 És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. 46 Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: 47 „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?” 48 És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig. 1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
Jegyzetek: Vizsgáljuk meg: mi a hitünknek a tárgya? Miben vagy kiben hiszünk mi? Bizonyos-e az, hogy az érettünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban hiszünk, vagyis folyamatosan neki engedelmeskedünk. Vagy pedig éppen ez hiányzik, ami Kornéliusznak. Ettől lehet valaki derék ember, csak jót mond róla a Biblia, semmi kritikai megjegyzés nincs. Csak amikor Jézust befogadja, akkor derül ki, hogy a lényeg hiányzott eddig az életéből. S eddig nem is volt üdvössége. Jézussal és Őbenne kapja az üdvösséget is.
Végi vonul az egész Újszövetségen az a gondolat, amit Jézus Krisztus fogalmazott meg elsőnek, aztán az Ő tanítványai, apostolai mind a mai napig a benne hívők továbbviszik.
Jn 14. 1 „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.
Miért, az nem ugyanaz? Nem elég Istenben hinni? Majd mindjárt kiderül miért nem elég. Néhány verssel később mondja:
Jn 14. 6 Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
Akkor nem is lehetséges hinni Istenben annak, aki Őbenne nem hisz. Ő vezet az Atyához. Akkor kerülünk kapcsolatba az Atyával is, ha Ő vezet oda. Ha senki sem mehet hozzá Őnélküle.
Amikor a János 17,3-ban az örök élet definícióját adja:
Jn 17.3 “Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”
Miért kell ez az és? Miért nem elég, hogy megismerjenek téged? Azért, mert nem ismerhetjük meg az egyedül igaz Istent Jézus nélkül. Honnan tudjuk, hogy nem ismerhetjük meg? Például ahol kategorikusan ezt mondja:
Mt 11.27 “Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.”
Mondhat valaki bármit, hogy ő ismeri Istent, és hisz Istenben. Az igaz Istent igazán csak Jézus Krisztus tudja kijelenteni mindenkinek. Valami hamis elképzelése mindenkinek lehet Istenről vagy az istenségről, vagy az istenekről, ragozhatjuk ezt egészen a torzulásig, de az igaz Istent helyesen csak az ismeri meg, akinek Jézus kijelenti. S kinek jelenti ki? Ez is a János evangéliumában van,
Jn 14.21 “Aki az én parancsolataimat ismeri és megtartja, az szeret engem, és én kijelentem magamat annak.”
Aki Jézust szereti, aki vele életközösségben él, annak jelenti ki magát, és az ismerheti meg az Atyát is. Egyszerűen nem juthat el magától senki hiteles, igaz istenismeretre. Következésképpen helyes hitre Istenben juthat, csak aki Jézust Urának, Megváltójának vallja, és Ő kijelentette magát neki.
Növekedés:
Ef 4. 12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, 13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, 14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; 15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. 16 Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.
Ki / mi segíti a növekedést?
Isten: Fil 2. 13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
Hívő: Fil 2. 12 Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,
Gyülekezet: Zsid 10. 24 Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. 25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Vezetők: Zsid 13. 17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.
Mi NEM a keresztyénség?
- nem vallás 2. nem jegy a mennybe 3. nem luxusyacht 4. nem XY mozgalom ellenes liga 5. nem tökéletes emberek csoportja 6. nem tagság az elit klubban, 7. nem biztonságos menedék a világtól 8. nem kellemes hétvégi időtöltés, 9. nem „érezd magad jól” mozgalom, 10. nem politika párt (Brian Orme)
Mi a keresztyénység?
- folyamatos növekedés
- megtéréshez illő gyümölcsök termése
- JK megismerésében/ követésében kiteljesedés
Ehhez :
a) Biblia olvasása és engedelmesség neki / b) SzSz segítsége (Jn 14.12-17,25 ; Jn16.4b-15 ); Hála / dicséret (Ef.5.-18-19); Imádás /hálaadás légköre / c) Gyülekezet (emberek közössége)
Kornéliusznak is volt egy általános istenhite. A bálványaitól megtért az élő Istenhez és valahogy elképzelte Istent. Valamennyit nyilván tudhatott az Ószövetség irataiból is. Volt valamilyen istenképe, képzete és hite Istenben. De amikor Jézusról hall, és azt hittel elfogadja, hogy kicsoda Ő, mit tett őérte is, akkor kapja a Szentlelket, akkor kerül igazi közösségbe az élő Istennel, akkor lesz ő más emberré.
Fontos kijelentése Kornéliusznak az, hogy mi pedig mindnyájan az Isten előtt állunk. Ez jellemzi a hívőt, a többre vágyó hívőt, a fejlődés útján haladó hívő embert, hogy mindig Isten előtt áll. Ez azt jelenti, hogy semmit nem akar az Ő háta mögött tenni. Ez azt is jelenti, hogy Isten védelmét élvezi, de azt is jelenti: feltétlenül bízik benne. Ott áll előtte, hogy meghallgassuk, amiket Isten parancsol neked. Elfogadjuk Istentől, amit éppen most akar adni, amit éppen általad akar adni. Ez a szüntelen nyitottság, ami a bizalomnak a pozíciója.
Mit és hogyan cselekszik Isten annak érdekében, hogy a kornéliuszok akkor is, meg ma is előbbre jussanak a hitben?
Kornéliusz történetében: mindent Isten cselekszik: Isten választotta ki Kornéliuszt, hogy megismerje őt. Isten küldött angyalt az ő szobájába. Isten küldött üzenetet neki az angyal által. Isten küldi a követeket is Péterhez.
Tímár — Simon bőrkikészítő, tímár volt. Tehenek és más állatok bőrét tisztítani és cserezni kellett. E munka közben kellemetlen, átható illat terjengett. Simon a tengerparton lakott (ApCsel 10,6), ami jól megfelelt bűzös tevékenységének.
A tímárság a zsidó ember szemében megvetett volt. A tímárok döglött állatokkal foglalkoztak, ezért állandóan tisztátalanok voltak. Tipikus hát, hogy Péter épp ilyen embernél szállt meg!
Cézárea -,Palesztina Cézáreája”, a Földközi-tenger partján fekszik, egy napi út Joppétól (Jaffa). Kr. u. 12-ben Nagy Heródes építtette át, megerősítette, és Cézáreának nevezte el Augustus császár tiszteletére. A város a prokurátor (római helytartó) székhelye volt. Heródes Agrippának is volt ott palotája, aki iszonyatos halállal halt meg (ApCsel 12,20-23). Mielőtt Pál Jeruzsálembe ment, a cézáreai gyülekezetben maradt, és Fülöp evangélista házánál lakott, akinek négy prófétáló leánya volt (ApCsel 21,8-14;). Pált sokáig tartotta itt fogva Félix és Fesztusz helytartó (ApCsel 23,33-26,32;).
Százados — Egy „centurió” a római seregben magas rangú, tekintélyes tiszt volt.
Itáliai csapat — Ez a „speira” vagy „cohorte” olyan katonákból állt, akik Itáliából származtak, és római állampolgárok voltak. Nevük: „Cohors II Miliaria Italica Civium Romanorum Voluntariorum”, vagyis itáliai ezerszeres római polgári önkéntesekből álló csapat Önkéntesként vették fel tehát a szolgálatot. Hogy bizonyosak legyenek a hűségükben, mind született rómaiak voltak.
Kornéliusz istenfélő - Ne vegyük ezt olyan könnyen. A rómaiak bálványimádók voltak, lazább erkölcsökkel. Amikor egy római parancsnok Isten akaratát elfogadta, s lelkiismeretes életet kezdett élni, ez kétségtelenül érintette kollégáit és alárendeltjeit, katonáit és házicselédeit is, akiknek most jobb élete lett őnála, mint más katonáknak és szolgáknak.
Tisztátalan állatok - Mózes 3. könyve 11. részében találjuk leírva a tisztátalan állatok hosszú sorát, amiket zsidóknak nem volt szabad megenniük.
Néhány joppéi testvér - Az ApCsel 11,12 szerint hatan voltak.
Nem-zsidóval való kapcsolat — A zsidók ilyenkor tisztasági és étkezési törvényekkel kerültek ellentétbe.
Pogányoknak is adatott az evangélium — Jézus Krisztus gyülekezetének a története Kornéliusz megtérésével új irányba kanyarodik, most látszik, hogy nem csupán zsidók, hanem pogányok is juthatnak hitre egy apostol prédikálására. Látomás által mutatta ezt meg a Szentlélek Péternek. De főleg akkor lett világossá, hogy az üdvösség úgy a zsidóké, minta pogányoké is, amikor a Szentlélek Kornéliuszra és az övéire kitöltetett. Ez nagyon fontos mindazoknak, akik származás szerint nem zsidók.
Apcsel 11. 1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. 2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hivők, ezt mondva neki:… 17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?” 18 Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.”
Az apostolokat előbb meg kellett győzni erről, annak ellenére, hogy Mesterük egyértelműen parancsolta:
Mk 16. 15 Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.
Szó sincs itt meghatározott származásról vagy népről. Utolsó beszédei egyikében mondta az Úr Jézus:
Lk 24. 47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.
Utolsó szavaiban pedig, mielőtt a mennybe vitetett volna, megismételte:
Apcsel 1. 8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”
Az apostolok és más jeruzsálemi testvérek eddig nem igazán fogták fel, hogy a minden nép közötti prédikálással vele jár az is, hogy körülmetélt zsidóként a pogányok között forgolódjanak. Az a látomás viszont, amit Péter látott, világos helyzetet teremtett.
Isten túllép a törvény-valláson, s Péter pedig túl tudott lépni - és ez nagy dolog - a saját meggyőződésén, vallásos elképzelésén, hitén, és az engedelmesség legyőzte mindezt.
Péter szívében addig kerítések voltak. Kerítéseket húzott. Aki pogány, az kívül marad az Isten országán. Ott van a kerítés zsidó és pogány között. S azt nem lehet átlépni. Mi, zsidók üdvözülünk a törvény-vallás által, a hit által, akár a Krisztus-hit által is, de aki nem hisz Jézusban, ráadásul pogány, az csak kívül maradhat az üdvösségen (gondolják).
Alkalmazás: Miért volt nagyon fontos a keresztény hit elterjedése szempontjából mindaz, ami Kornéliusz házában történt? Miért nem mehetett volna be Péter Kornéliusz házába és milyen forradalmi jelentőségű az, hogy rájöttek a hívők, hogy az üdvösség a pogányok számára is elérhető Jézus Krisztusban. Beszélgessünk arról, hogy Jézus Krisztusban minden ember számára elérhető a bűnbocsánat.
Beszélgetés: Ki volt Kornéliusz? Milyen ember volt? Ki jelent meg neki és mit mondott? Hol volt Péter? Mit látott, amikor imádkozott? Mit mondott neki a Szent Szellem? Hova ment ezután Péter? Kiről beszélt az összegyűlt embereknek? Mi történt, miközben beszélt?
Comments