Isten országának eljövetele a személyes életünkben akkor kezdődik, amikor egészen gyakorlati módon Isten akarata szerint kezdünk el élni. Az ilyen ember azért is olvassa naponta a Bibliát, hogy egyre jobban megismerje: mi Isten akarata életünk különböző kérdéseit illetően. S ha ez az ismeret cselekedetté válik, akkor ott megvalósult Isten királyi uralma.

„És nevezte Ábrahám annak a helynek nevét Jahve-jire-nek. Azért mondják ma is: az Úr hegyén a gondviselés" (1Móz 22,14).

„Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai" (1Móz 49,22-24).

Az Újszövetség eredeti görög nyelvén az ország szó azt jelenti: királyi uralom. Jézus tehát ebben a mondatban azt kéri: valósuljon meg Isten királyi uralma ezen a földön úgy, ahogyan a mennyben - vagyis teljesen, igazán. Hol valósul meg itt Isten királyi uralma? Ott, ahol az emberek őt Úrnak vallják, Királyként tisztelik, és neki önként engedelmeskednek.

"Mondta azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között; hiszen testvérek vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld?" (1Móz 13,8).

A megszólítás után következik három te-kérés és három mi-kérés. Ez is azt jelzi, hogy az imádság központja Isten, és nem mi. Az a cél, hogy az imádság is őhozzá segítse közelebb az imádkozót, és nem az, hogy elsoroljuk neki kéréseinket. Ő úgyis jól tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle.

Mit jelent ez a kérés: szenteltessék meg a te neved? A név: maga a személy. Ha ezt mondom: ehhez nem adom a nevemet, az azt jelenti: én nem állok e mellé az ügy mellé.

Láttuk, hogy az imádkozó hívő azzal a bizalommal szólíthatja meg Istent, ahogyan egy kisgyermek az apját. Jézus azonban azonnal hozzáteszi: ennek a bizalomnak mélységes tisztelettel kell párosulnia. Isten a mi szerető Atyánk, de egyben az a mindenható Úr is, aki a mennyekben van. Ő teremett mindent, s ma is az övé minden hatalom.

„Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül" (Jel 14,4).