02.02 Növekedés
"Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak" (Mal 3,20).
"Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak" (Mal 3,20).
De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal 3,20).
"Meg is fog hallgatni Istenem" (Mik 7,7).
A barátok hűtlenné válhatnak, de Isten nem fordul el a megváltottaktól, sőt meghallgatja minden kérésüket. Azt mondja a próféta: "Még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert... az embernek saját háza népe is ellensége" (7,5-6). Ez nagyon keserves állapot, de Isten még ilyen esetben is hűséges (barát) marad, és elmondhatjuk neki minden bánatunkat.
"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy ..." (1Móz 28,15).
"Tartsd meg engedelmesen mindezeket az Igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr" (5Móz 12,28).
Bár az üdvösség nem a törvény cselekedeteiből jön, de az engedelmeseknek szóló áldás-ígéretek Isten hűséges szolgáinak is szólnak. Az átkokat elvette Urunk amikor átokká lett érettünk, de az áldasokkal kapcsolatos ígeretek közül egy sem vesztette érvényét.
"Isten... letöröl minden könnyet a szemükről..." (Jel 21,4).
"Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el" (Ez 20,43).
Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen" (4Móz 23,23).
Ez az Ige gyökerestől ki kellene irtson minden ostoba, babonás félelmet! Még ha lenne is valami igazság a varázslásban és a babonákban, mindez nem árthat az Úr népének! Akiket Isten megáld, azokat nem lehet megátkozni.
"Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék" (Jób 33,27-28).
"Híveinek lábát megőrzi" (1Sám 2,9).
Az út síkos, lábaink gyöngék, de az Úr megőrzi lépteinket. Ha engedelmes hittel átadjuk magunkat neki, és az Övéi leszünk, Ő maga fog vigyázni reánk. Nemcsak angyalainak parancsol, hogy őrizzenek, hanem maga ügyel lépteinkre.