Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
Hóseás próféciáján végig az Isten és népe közti kapcsolat úgy van bemutatva, mint férj és feleség kapcsolata. A könyv a megsértett Istennel kezdődik, és azonnal megadja az okát is - az ország paráznaságot követett el azzal, hogy eltávolodott az Úrtól, 1,2. Ennek az eltávolodásnak a mértéke később csak növekedett, amikor megtudjuk, hogy nem volt igazság, irgalom és ismeret az országban, 4,1. Ennek a gyümölcse fel van sorolva, mert a nép megengedte magának az átkozódást, hazugságot, gyilkosságot, lopást és házasságtörést, 4,2.
PÁL NEM akarja, hogy a filippiek azt higgyék, hogy ő már elérte a szellemi tökéletességet, hanem ez volt előtte, és erre a célra törekedett, felhasználva minden energiáját, akármibe kerül is. Arra törekedett, hogy megragadja azt a célt, amiért megváltatott (12. v.). Ahogyan a futó a célvonalra koncentrál, nem engedve, hogy bármi elvonja a figyelmét, úgy a hívő embernek is félre kell tennie múltbeli képességeit vagy érdemeit, és buzgón törnie a cél felé.
Mire Dániel próféta könyvének 3. fejezetéhez érkezünk, Sidrák, Misák és Abednégo már több mint húsz éve van Babilonban. Ez alatt az idő alatt Isten iránti hűségük bebizonyosodott, Dán 1,6-21, és a király iránti tiszteletük is nyilvánvalóvá vált, Dán 2,49. Joggal tételezhetjük fel, hogy eleget tettek annak a kötelességnek, amelyet rájuk bíztak Nabukodonozor király megelégedésére.
„UGYANAZOKAT ÍRNI" azt mutatja, hogy Pál nemcsak az ember saját dolgait illetően folytatja a gondolkodásnak ugyanazt a témáját. Voltak ellenségek, akik a saját dolgaikat keresték, és így megosztották a szenteket, ezért volt szükség a figyelmeztetések megismétlésére. A júdaista tanítók a külső szertartást erőltették, de a hívők az igazi körülmetélkedést, mert a szentély megtapasztalása és a Krisztusban, nem pedig a (hús)testben való bizakodás jellemzi őket (1-3. v.; 1Kor 2,2; Gal 6,14; Kol 2,11-12).
Dániel szorgalmának, amellyel Isten Igéjét tanulmányozta, az volt a jutalma, hogy kijelentést kapott arról az isteni igazságról, amelyeket évekkel azelőtt Jeremiás jegyzett fel. Dániel reagálása erre a kijelentésre nem valamilyen öntelt megelégedettség volt, hanem inkább mélyebb vágyat ébresztett benne, hogy még több táruljon fel Isten igazságából. Az isteni megpróbáltatás jelenlegi időszaka a végéhez közelített, és Isten emberére ránehezedett, hogy keresse a mennyet, és megmozdulásra késztesse Isten kezét.
AZ 1. FEJEZETBEN az apostol felszólította a gyülekezetben lévő szenteket, hogy álljanak szilárdan, figyelmeztetve őket, hogy harcoljanak együtt (27. v.). A 2. fejezet első verseiben négy dolgot említ, amely a gyülekezetben összhangot teremthet, ha végrehajtják, és leszögezi az önmegtagadás elvét, mások iránti mélységes érdeklődéssel (1-4.v.). Minthogy ez az alapelv minden tökéletességében nyilvánvalóvá vált Krisztusban, most figyelmezteti a szenteket, hogy engedelmeskedjenek, ezt az elvet követve (12. v.).
Belsazár korai halálát követően Dárius került a trónra. Azonnal hozzálátott új kormányzásának és adminisztrációjának kiépítéséhez az országban. Mint minden "rendszerváltozás" esetén, voltak előléptetések és alacsonyabb osztályba helyezések, körös-körül sok irigységgel. Dániel életpályája kifogástalan volt, és jelleme kritikán felüli, ezért amikor az új kinevezések megtörténtek, Dániel lett az első főkormányzó. Nyilvánvalóan voltak mások is, akik Dániel posztjára pályáztak, és az új hatalmi pozíciók kihirdetése után arra törekedtek, hogy Dánielt megbuktassák.
AZ ÖRÖM, amelyre az apostol vágyik (2. v.), az, hogy lássa az összhangot a filippi gyülekezetben, amelyet csak az 1. versben közölt négy megállapítás megvalósulása eredményezhet. Ha gondunk van arra, hogy vigasztalást vagy vonzást jelentsen az, hogy a Krisztusban vagyunk, akkor hasonlóan fogunk gondolkodni; a szeretet vigasztalásához ugyanazt a szeretetet kell mutatnunk; a Szellem közösségéhez egyetértésben kell élnünk; és az érzelmekhez és a könyörületességhez egyetértésben kell lennünk.