Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
GYAKRAN MONDTÁK azt, és sok benne az igaság, hogy az ember szélsőséges teremtmény, ingához hasonlóan leng egyik oldalról a másikra. A törvény alatt hajlamos volt arra, hogy kialakítson egy magatartáskódexet, amely minden tevékenységét szabályozza, és ezáltal kívánta bemutatni, hogy tökéletesen engedelmes. Sajnos, miközben szőrszálhasogató módon figyelt olyan dolgokra, amelyeket Isten nem is parancsolt, elhanyagolta a törvény nehezebb dolgait, ahogyan az Úr Jézus rámutatott, amikor az írástudókkal és a farizeusokkal foglalkozott (Mt 23,23).
Ézsaiásnak megtapasztalása volt Istenről, és a szeráf szolgálatán keresztül alkalmas lett arra, hogy a Mester felhasználja. Most hallja Isten hangját, aki önként jelentkezőt keres. A próféta Isten szavára válaszolva felajánlja magát Isten szolgálatára. Az isteni társalgás, amelyet hallott, így végződött: "Kit küldjék el és ki megyen el nékünk?", és Ézsaiás válaszolt: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!'
PÁL TOVÁBB fejtegeti a keresztyén szabadság evangéliumát a galatákhoz intézett szenvedélyes kérését hangsúlyozva, hogy megállítsa őket, és visszaterelje lépteiket az igazság ösvényére, egy figyelemre méltó hasonlat segítségével (4,21-31). Tájékoztatásul elolvashatjuk a következő igehelyeket: 1Móz 16,1-16; 21,1-21, amelyek Ábrahám családi életéről szólnak.
Ézsaiásnak csodálatos látomása volt az Úrról, a trónról, a templomról, a szeráfokról és a dicsőségről. Számára Isten szentsége éles ellentétben állt a körülötte lévő nép hamisságával és önigaz voltával. Meg kellett állnia Isten jelenlétében, és teljes mértékben elfogta a méltatlanság érzése - lesújtva kiáltott fel: "a királyt, a seregeknek Urát látták szemeim!"
ÖRÖKÖSI CÍMMEL lehet rendelkezni, de teljesen más annak a birtokába jutni. Lehet valaki csecsemő vagy rabszolga, aki azzal dicsekszik, hogy joga van az örökséghez, pedig nincs reménye arra, hogy megkapja és élvezze azt. A zsidók vakon úgy gondolták, hogy ők a kizárólagos örökösei az atyáiknak tett ígéreteknek; de mint csecsemők, nem örökölhettek semmit Istentől, amíg Isten ideje el nem érkezett, hogy ez megtörténjen.
Uzzijjá király uralkodása 52 esztendeig tartott, alatta gazdagság és bőség volt, és gazdasági és politikai jólétet hozott Júda számára. De, ahogyan a történelem oly sokszor bizonyítja, a királyság külső ragyogása belülről a hanyatlás végzetes csíráját hordozta magában. Az üzleti és politikai életben elhatalmasodott a kapzsiság, elnyomás és korrupció, miközben Jahve imádata puszta külsőséggé és látszattá vált. Ugyanakkor Izráel északi királyságát átszőtte a bálványimádás, amikor Ézsaiás színre lépett.
A SZENTÍRÁS egy megfelelő igeszakaszának megértéséhez szabályként adható, hogy először azt nézzük meg, mit ír Krisztusról. Amikor Őt látjuk benne, és az Ő helyzetét helyesen értékeljük, a többi részlet rendszerint nagyon gyorsan a helyére kerül.
Elihu (azt jelenti, hogy "Isten maga", vagy "Istenem Ő", vagy még azt, hogy "Ő az Istenem"), Búznak, Ábrahám egyik rokonának törzséből való, 1Móz 22,21. Először a 32. fejezetben van megemlítve, és az ő négy beszédét tartalmazza a 32-37. fejezet. Elihu az isteni szuverenitást hangsúlyozza, amely előkészíti a 38. fejezetben Isten kinyilatkoztatását. Mint fiatalabb férfi, vonakodik beszélni. Azonban Jób nyilvánvalóan önigaz magatartása és önsajnálata, valamint Jób három úgynevezett vigasztalójának alkalmatlansága felbosszantotta.