Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
PÁL KÖVETKEZŐ látogatása Korintusba szívvizsgálat lesz (1-2. v.). Gyengeséggel vádolták őt. Emlékeztet rá, hogy Krisztus gyengeségben halt meg a kereszten. Az Úr magára vette az emberi természetet annak minden gyengeségével, hogy alávethesse magát a leggyalázatosabb halálnak. Ahogyan ott függött a kereszten, úgy látszott, teljesen ki van szolgáltatva a bűnösöknek. Most azonban Isten hatalma által él. Pál teljes mértékben megtapasztalta, mit jelent Krisztusban gyengének lenni, de nem volt idegen számára az a hatalom sem, amely a gyengeségben vált tökéletessé.
AZ EGYIK legkegyetlenebb gyanúsítás, amivel Pált illették, az volt, hogy Istennek nem tetszően jár. Támadói rámutattak a (hús)testében lévő tövisre (7. v.). Nem világos, hogy mi volt ez, de a kifejezések fizikai jellegűek, és utalások vannak arra, hogy gyötrelmes volt. Pál rákényszerült, hogy megmagyarázza, miért van ez a testi gyöngesége, és ezt cselekedve megtör egy tizennégy éve önként magára vállalt hallgatást. Tizennégy évvel ezelőtt ő, „egy ember Krisztusban", óriási megtapasztalást élt át.
Végül is Jób magatartása szörnyű megpróbáltatásai miatt egyfajta önsajnálat volt. Először figyelemreméltó bátorsággal és béketűréssel nézett szembe balszerencséjével. Még akkor sem vétkezett, amikor felesége sürgette, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. Azonban, ahogy teltek a napok, még Istennek ez a nagy embere is elveszítette önuralmát. Barátai előtt, akik csendben voltak körülötte, hite megtántorodott és összeomlott.
Az első fejezetben a Sátán támadásai Jób családja és javai ellen irányultak, de a második fejezetben Jób személyére teszi rá a kezét. Itt Isten szuverenitását ismét hangsúlyozza az Ige, 2,1. A Sátán megjelenik az Úr előtt, miután kudarcot vallott abban, hogy Jóbot bűnre csábítsa. Az Úr ismét megkérdezi a Sátánt, hogy megfigyelte-e szolgáját, Jóbot, akiről ismét elismerően nyilatkozik, de azt is hozzáteszi, hogy Jób még mindig feddhetetlen maradt, annak ellenére, hogy a Sátán súlyos próbának tette ki, 3. v.
ITT FELTÁRUL Krisztus igaz szolgájának indítéka. Pál azt kívánja, hogy a korintusiakat, mint tiszta szüzet állítsa Krisztus elé (1. v.), mint olyan népet, amelynek hite nem szennyeződött be hamissággal. Eljegyezte őket „egy férfiúnak". Ugyanúgy, ahogyan a házassági közösség kizárólagos, a hívők el vannak kötelezve a Krisztus iránti kizárólagos hűségre. A szűz szíve osztatlan. Neki nem kell másra gondolnia, csak arra az „egy férfiúra", aki számára el van jegyezve. Itt felmerül egy probléma. A korintusiak figyelme elterelődött az Igazról a hamis tanítók miatt.
Mielőtt a Sátán megjelenik, Jób 1,6, Isten szuverenitásának nagy igazságát látjuk. A Sátán hatalmas, de Isten mindenható. Bepillantást nyerünk a mennyei világ eseményeibe. Isten a szellemi világ teremtményeit maga elé hívja. A könyvben szereplő minden ember, maga Jób is, teljesen tájékozatlan azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek Isten előtt történtek. A Sátán beszámolója mutatja földi tevékenységét, és az Úr megkérdezi őt szolgájával, Jóbbal kapcsolatban. Az Úr megállapítása, amely még az 1. versen is túlmegy, nagyon figyelemreméltó, Jób 1,8.
„MAGAM PEDIG, én, Pál kérlek titeket" (1. v.). Ez különleges hangsúlyt kap, jelezve, hogy Pál ennek a versnek nemcsak nyelvtani, hanem vitatott témája is. A fejezet tele van utalásokkal azokra a vádakra, amelyeket ellene felhoztak, és részét képezi az apostol védekezésének, amely a 13. fejezetben is folytatódik. Némelyek azt mondták, hogy ő „alázatos", félénkszívű, amikor közöttük van, de „bátor" akkor, amikor távol van (1. v.). Azt állították, hogy „test szerint" él (2-3. v.), hajlamos önmaga felmagasztalására (8.
AZ ADAKOZÁS nem pusztán és egyszerűen áldozat; ez „vetés", amelyet „aratás" fog követni. Azt aratod, amit vetettél (6. v.). Az ember sohasem veszít, ha nagylelkű. Az aratás eredménye arányos lesz az elvetett maggal. Aki szűken vet, szűken is arat. Ha valaki bőven vet, bőven is arat. Az adakozás nemcsak kiadás; az befektetés.