„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27).

Zákeus gazdag volt, de mégsem volt boldog. Amikor azonban találkozott Jézussal, és befogadta őt, megváltozott az élete. Visszatalált Istenhez, megtalálta önmagát, rendeződött az emberekkel való kapcsolata; kereső, nyugtalan emberből üdvösséget nyert, boldog hívő lett.

Mai igénk szereplője is gazdag volt, szintén találkozott Jézussal, de nem változott meg az élete. Maradt minden a régiben, és szomorúan távozott. Miért?

Úgy hangzik ez Jézus ajkán, mint egy megfellebbezhetetlen bírói ítélet: Zákeusnak üdvössége van. Gondolkozzunk el minden szaván:

Ma - ez világos határ a tegnap és a holnap között. Zákeus életének egy szakasza lezárult, és egy új kezdődött. Addig Jézus nélkül élt, mostantól Jézusnak mint Úrnak akar engedelmeskedni. Nem mindenkinél ennyire éles a határ, van előzménye is a megtérésnek, de az bizonyos, hogy minden igazi újjászületés ezt jelenti: azelőtt és azóta.

„Mikor pedig azt mondta nekik: »Én vagyok« - visszatántorodtak és a földre estek" (Jn 18,6).

„Könyörgött azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyította Isten Abiméleket és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szültek" (1Móz 20,17).

Zákeus befogadta Jézust a házába, a szívébe, Jézus pedig feltétel nélkül bement egy ilyen bűnöshöz is. Ő nem azt mondja: szeretlek, ha megváltozol, hanem ezt: szeretlek, s majd meg fogsz változni.

Ez a történet fordulópontja. Így születik a hit: Zákeus hallotta Jézus szavát, bízott benne, és megtette, amit kért tőle.

A keresztény hit nem az érzelmek mozdulása, nem is csupán értelmi belátás. Az igazi hit az akarat döntése, s ezért mindig engedelmesség is. Zákeus sok mindent nem értett még akkor, de amit megértett Jézus szavából, azt megtette.

„És a világ szerint alacsonyrendűeket és lenézetteket választotta ki az Isten és a semmiket..." (1Kor 1,28).