„Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe." János 5,24
Olyan felismerést találunk itt, amely már nem egy életet gyökeresen átalakított.
Az elején a kettős „bizony" felhívja a figyelmünket, hogy valami nagyot, rendkívül jelentős dolgot kell várnunk. És nem csalódunk.
„Mondom nektek." Itt az Úr Jézus beszél, ezt tudjuk a 19. versből. Amit szintén tudnunk kell, az, hogy amit Ő mond, föltétlenül igaz. Ő nem hazudik. Ő nem csal meg, és Őt nem lehet megcsalni. Semmi nem lehet biztosabb és megbízhatóbb annál, amit Ő mond.
Kikhez szól? „Mondom nektek." Isten Fia hozzád és hozzám szól. Soha még ilyen magasztos személy nem szólt hozzánk. Ezért föltétlenül figyeljünk Rá!
„Aki hallja az én Igémet." Az „aki" minden emberre vonatkozik. Azonos azzal a kifejezéssel: „Ha valaki". Az Ő Igéjét hallani nem jelenti egyszerűen azt, hogy fülünkkel felfogjuk, hanem ezt: hallani és hinni, hallani és elfogadni, hallani és engedelmeskedni.
„És hisz abban, aki elküldött engem." Tudjuk, hogy az Atya Isten volt az, aki elküldte Őt. A döntő kérdés azonban: „Miért küldte el Őt?" Hinnem kell, hogy az Atya azért küldte el Fiát, hogy helyettem meghaljon, és elszenvedje a büntetést, amit én érdemeltem, és vérét ontsa az én bűneim bocsánatáért.
És ezután következik a hármas ígéret. Először: „Örök élete van". Mihelyt valaki hitre jut, máris örök élete van. Ilyen egyszerű ez. Másodszor: „Sőt ítéletre sem megy." Azaz sohasem vettetik bűnei miatt a pokolba, mivel Krisztus megfizetett a tartozásért, és Isten nem követel kétszeres fizetést. Harmadszor: „Hanem átment a halálból az életbe." Kikerül abból az állapotából, amelyben Istennel való kapcsolatát tekintve szellemileg halott volt, és új életre születik, amelynek soha sincs vége.
Ha valóban meghallottuk az Ő Igéjét, és hiszünk az Atyában, Aki őt elküldötte, akkor az Úr Jézus biztosít bennünket arról, hogy üdvösségünk van!
Nem csoda, hogy ezt "jó hír"-nek nevezzük!