Jim Davis, aki egy fűszerüzletben volt eladó, szerette a munkáját, és büszke volt arra, hogy milyen jó munkát végez. Ám az nagyon fel tudta bosszantani, ha fegyelmezetlen gyerekeket látott, és olyan szülőket, akik kiabáltak gyermekeikre, de semmit sem tettek annak érdekében, hogy helyreigazítsák utálatos viselkedésüket.
Egy este Jim éppen az egyik vásárlóval volt elfoglalva, aki mindenfélével telepakolta a bevásárlókocsiját. Miközben beütötte az árut, egy gyerek elkezdett nagyon hangosan sikoltozni mögötte, majd egy haragos férfihang odakiáltott: „Feküdj!"
Milyen bunkó fráter! - gondolta Jim, fel sem pillantva munkájából.
Tovább számolt, ahogy az árut egyenként elhúzta a szkenner előtt. A síró gyermek még mindig nem hallgatott el, és újra felhangzott a férfi kiáltása:
- Feküdj!
A mindenit! Szép kis nevelés, mondhatom! - gondolta Jim. - Ez a pasas egy balfácán! Anélkül, hogy tekintetét felemelte volna, folytatta a számolást. Mikor végre végzett a bevásárlókocsival, felnézett, és így szólt:
- 89 dollár 95 cent, asszonyom!
Minthogy senkit sem látott, körülnézett, és azt látta, hogy az üzletben mindenki, beleértve a soron következő vásárlót is, arccal lefelé a földön fekszik.
Éppen időben fordult még hátra ahhoz, hogy lássa, ahogy egy fegyveres férfi kilép az üzletből. A háta mögött lévő kollégája, még mindig a földön fekve, így szólt hozzá:
- Jim, tudod-e, hogy amikor a második alkalommal hallottad, hogy „feküdj", a betörő fegyvere a te fejednek volt szegezve?
Mi olyan mértékben hozzászoktunk a kultúránkból fakadó, bennünket körülvevő zajokhoz, valamint a világ figyelemelterelő dolgaihoz, hogy ha valaki valami fontosat akar közölni velünk, lerázzuk magunkról, mintha nem volna semmi jelentősége. Hány alkalommal figyelmeztettek már szüleid, tanáraid vagy az ifjúsági vezető a kábítószer, az alkohol, valamint más olyan tevékenységek veszélyeire, amelyek halálhoz vezethetnek? Olyan sokszor hallunk ilyet, hogy sokszor figyelmen kívül hagyjuk a beszélőt, azt vélve, hogy a figyelmeztetés valaki másnak szól. A szokásos módon tovább végezzük a dolgunkat.
Nagy veszélynek teszed ki magadat, ha semmibe veszel egy olyan fontos üzenetet, ami megmentheti az életedet. Eljön majd az az idő, amikor már nem lesz lehetőségünk az üzenetet megfogadni. „Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2).