Skip to main content

07.06 A csodák Isten áldásából indulnak ki

„De mi ez ennyi sok népnek?" (Jn 6,9).

Igen sok embernek legfőbb reménysége nem az Úr áldása, hanem saját kincse, a kezében lévő néhány szegényes cipó. Olyan szánalmasan csekély, amit szorongatunk, és mégis mindig csak azzal számolunk. Ám minél inkább így teszünk, annál sötétebbek a kilátásaink. Barátaim, a csodák Isten áldásából indulnak ki! Ahol Isten áldása jelen van, ott ezrek megelégíttetnek! Ha viszont ez hiányzik, több, mint kétszáz dénár sem lesz elegendő. Ismerjétek fel ezt a tényt, és munkátok teljesen át fog alakulni! Nem mindenféle fortéllyal és ravaszsággal kell ezután kielégítenünk szükségleteinket; nem lesz többé szükség emberi erőlködésre, sem hosszú és üres beszédekre, csak egyszerűen Istenre kell bízni magunkat és várnunk Őt! Sőt ott, ahol már elrontottuk a dolgot, tapasztalhatjuk, hogy valamiképpen minden rendbejön. Egy kicsiny áldás minden bajon átsegíthet bennünket!