Igehely (történet): Péter pünkösdi prédikációja ApCsel 2.14-41
Aranymondás/kulcsige: Ézs.53. 5a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Óracél: Lássák meg, hogy Péter, miután betöltekezett Szentlélekkel, bátran hirdette az Isten igéjét! Értsék meg, hogy Jézus halálának célja, hogy minden ember megtérjen!
Fő üzenet, központi igazság: Add át az életed Jézusnak!
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Történet:
Előzmények: Az Úr Jézus mennybemenetele után a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, hogy imádkozva várjanak a Szentlélek kitöltetésére. Közben Mátyást sorsvetéssel apostollá választották Júdás Iskáriótes megüresedett helyére.
Pünkösd ünnepének első napján az apostolok – más tanítványokkal együtt – abban a jeruzsálemi felsőházban várakoztak, ahol megszálltak. Hirtelen hang hallatszott a mennyből, mely hatalmas szélrohamhoz* hasonlított. E hang betöltötte az egész házat, ahol voltak. Kettős tüzes lángnyelveket is láttak, amelyek leszálltak rájuk. Közben az apostolok és minden jelenlévő beteljesedett Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek el szólni, ahogyan a Szentlélek adta nekik. Az ünnepre sok istenfélő (kegyes) zsidó érkezett Jeruzsálembe, „akik a föld minden nemzete között éltek” (vagyis az akkor ismert világ, a Földközi-tenger partjain fekvő országokban). Mikor a szélroham zúgása hallatszott, sokan összefutottak a ház elé, ahol az apostolok laktak. Az apostolok kijöttek, az emberek pedig csodálkoztak, mert mindegyikük megértette őket, ki-ki a maga nyelvén hallotta beszédüket. (Az új földön majd egyszer így fog minden ember egy nyelvet beszélni, s egymást megérteni. A nyelvek összezavarása – vö. 1Móz 11,7; 8. lecke – így ér véget.) Csodálkozva mondták egymásnak: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e*? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén*... halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Mindannyian álmélkodtak ezen a csodán, és azt kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.” Péter a többi apostollal együtt hallotta az emberek megjegyzéseit. Válaszolt is a népnek.
Apcsel.2. 14 Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra!
14. v.: Péter a hallgatókat tudatosan zsidóként szólította meg, hiszen leginkább őket érintették a Jézussal történtek. Kérte, hogy jól figyeljenek, mert meg kell érteniük, amit mondani fog.
Apcsel.2. 15 Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van.
15. v.: Elmagyarázta, hogy ő és társai nem részegek, hiszen még csak három óra van (a mi időnk szerint de. 9 ó.). Zsidó szokás szerint ünnepnapon délig józannak kellett maradni. Vagyis még nem ettek, és biztosan nem ittak édes bort.
Apcsel.2. 16 Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: 17 Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; 18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. 19 És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. 20 A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. 21 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
16–21. v.: Majd Jóel prófétát idézte (Jóel 3,1–5; Károli szerint 2,28–32) annak bizonyítására, hogy Isten az utolsó napokban (Krisztus mennybemenetele után) kitölti Szentlelkét minden emberre. A fiúk és lányok prófétálni fognak, azaz Istenről és tetteiről beszélni; az ifjak látomásokat látnak, vagyis látomásban Isten üzenetét fölismerik; az idősek álmokat álmodnak, amikben Isten kijelenti magát nekik. Sőt még a szolgák és szolgálólányok is nyernek Szentlelket, és prófétálnak majd. Isten csodákat tesz az égen és a földön: vér, tűz és füst támad. A nap sötétté válik, a hold vérvörössé. De mindazok, akik az Úr nevét segítségül hívják, megtartatnak (azaz mindazok, akik megtérnek, és az Úr Jézust várják; vö. Róm 10,13; Mt 24,13).
Apcsel.2. 22 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, 23 azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.
22–23. v.: Péter elmondta, hogy a názáreti Jézusról Isten tett előttük bizonyságot erők, csodatételek és jelek által. Tudták ezt, mégis keresztre szögezték, s megölték Pilátus és katonái közreműködésével. Bár Isten akaratából történt így, mindnyájan vétkesek.
Apcsel.2. 24 De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. 25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. 26 Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, 27 mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. 28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.
24–28. v.: Isten azonban feltámasztotta Jézust, ahogy előre elhatározta. Lehetetlen volt, hogy a halálban maradjon, miként Dávid is prófétált erről.
Apcsel.2. 29 Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. 30 De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; 31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. 32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. 33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. 34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, 35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. 36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”
29–36. v.: Isten tehát feltámasztotta Jézust, ahogyan Dávid megmondta előre, s ennek lettek tanúi a tanítványok. Jézus Isten jobbjára emeltetett, ők pedig vették a Szentlélek ígéretét. S most a Szentlélek kitöltetésének a jeleit látják és hallják az emberek. Majd ismét Dávid próféciájára utalt Péter (Zsolt 110,1), ahol is Dávid, bár ő maga nem vitetett a mennybe, „látja”, amint Krisztus Isten jobbjára ül. Ahogy az Úr mondja neki: „…míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem”.
Apcsel.2. 37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?”
37. v.: A figyelmesen hallgató zsidók ezt a szívükre vették, s megkérdezték az apostoloktól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Bűnösnek tudták magukat a názáreti Jézus halálában. Hittek Péter szavainak!
Apcsel.2. 38 Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” 40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!”
38–40. v.: Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Bátorságot öntött beléjük, felidézve Isten ígéretét, melyet Ábrahámnak tett népére, Izráelre, és a föld más népeire vonatkozóan (vö. 1Móz 12,2–3; 17,7; 22,18): „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” De Péter ennél is többet mondott: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” – vagyis szabaduljatok meg eme örömhír által a zsidó vezetőktől, akik a népet vallási téren kezükben tartják.
Apcsel.2. 41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
41. v.: Sokan fogadták örömmel Péter szavait és keresztelkedtek meg. E pünkösdi napon mintegy háromezren csatlakoztak az Úr Jézus apostolaihoz és többi követőjéhez.
Jegyzetek:
Mk.16. 15 Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.
Pünkösdi jelképek: A Szentlelket gyakran jelképezi a galamb (madár), mivel Krisztus megkeresztelésekor Isten Lelke galamb formájában szállt Jézusra (Mt 3,16). Miről beszélnek ezek az egyszerű, néhány vonal segítségével megrajzolt képek? Milyen jelképeket fedezel még fel a galamb/madár alakon kívül?
A Szentháromságot gyakran háromszög alakú, ill. hármas tagolású formák jelképezik.
Magyar Pünkösdi Egyház
Comments