Skip to main content

02.05 Az igazságnak elég tétetett

"Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket" (2Móz 12,13).

Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten előtt pedig szabadulásom záloga. Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, "kihagy" az ítéletből. Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Ő állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!

Isten megtekinti szeretett Fia áldozatának mély(séges) jelentőségét és azt a végtelen gazdagságot, amit az magában foglal. Az áldozatra néz, és nem feledkezik meg arról, hogy igazságának már elégtételt szerzett és Krisztusban megdicsőíttetett. Amikor a teremtést befejezte, ezt mondta Isten róla: "Íme, minden igen jó" (1Móz 1,31). De vajon mit mondott szeretett Fia engedelmességéről, mindhalálig való engedelmességéről? Istennek kimondhatatalan gyönyörűsége van Krisztusban és abban a kedves illatban, amelyet áldozata jelentett, midőn bűntelen önmagát feláldozta Istennek a bűnösökért (elveszettekért).

Ezért lehetünk biztonságban. Isten áldozata és Igéje nyújtja ezt a tökéletes biztonságot. "Ki akar hagyni" minket az ítéletből, és ki is fog hagyni, mert dicsőséges Közbenjárónk vállalta a halált helyettünk, és Isten elfogadta áldozatát. Igazsága összefonódott szeretetével, hogy örökre szabadulást nyújtson mindazoknak, akiket Krisztus vérével meghintett.