Skip to main content

03.11 Kié a harc?

"És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. Mert az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket" (1Sám 17,47).

Ha bizonyosan tudjuk egy harcról, hogy az a harc az Úré, akkor egészen bizonyosak lehetünk a győzelemben, mégpedig az olyan győzelemben, amely a legjobban tesz bizonyságot Isten hatalmáról. Az emberek megfeledkeznek az Úrról, még a hívők gyülekezetében is. Ezért amikor egyszer alkalom kínálkozik arra, hogy (mindennek a Nagy Végső Oka emberi hatalom nélkül elvégzi szándékát) az embereknek megmutassuk, hogy Isten el tudja érni célját anélkül is, hogy az emberek hatalmát igénybe venné, akkor ez egy drága lehetőség, amelyet ki kell használnunk. Azért is nagyon fontos ez, mert még Isten népe is túlságosan bízik az emberi erőben. Lássuk meg, micsoda nagy dolog az, hogy Dávid kezében nincsen kard, mégis tudja, hogy Isten le fogja győzni az egész ellenséges sereget.

Ha valóban az igazságért küzdünk, ne várjunk, amíg tehetségünk, pénzünk vagy egyéb látható eszközeink lesznek a küzdelemhez, hanem a magunk találta lapos kövecskével és egyszerű parittyánkkal szálljunk szembe az ellenséggel. Ha a küzdelem csak a miénk lenne, nem lehetne okunk a bizakodásra, de ha az Úr Jézus Krisztus ügyéért harcolunk és egyedül az Ő erejében bízunk, ugyan, ki állhatna ellent nekünk? Ezért szálljunk szembe habozás nélkül a "filiszteussal". A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellent nekünk?