Skip to main content

02.15 Kőszikla

Dátum: 
2018.02.15

Zsoltárok 18,1-10

KŐSZIKLA

Dávid felidézi azokat a napokat, amelyekben életét ellenségek fenyegették. Saul engedetlensége odavezetett, hogy az Úr elvetette őt mint királyt. Aztán, amikor Dávid megölte Góliátot és megszabadította Izráelt, a népszerűség, amelyre szert tett, Sault féltékennyé tette. Ettől kezdve Dávid élete veszélyben forgott. Bujdosásának egy szakaszán a filiszteusokhoz ment, és rövid időre menedéket talált Gátban Ákis királynál. Aztán különféle rejtekhelyeken bujkált sziklák és barlangok között. A gáti sikertelen tapasztalata utáni időszak ihlethette ezt a zsoltárt. Emlékei arra vezették, hogy kifejezze az Úr iránti forró odaadását, aki biztosabb menedék volt, mint Ákis vagy Adullám barlangja, vagy különböző "erős várak", ahol lehajtotta fejét.

A száműzetésnek és menekülésnek ezekben a napjaiban nyomorúságát súlyosbította az a tény, hogy minden rosszindulat Saul részéről érte. Dávid bizonyította Saul iránti hűségét azzal, hogy megkímélte életét Engedinél. Úgy érezte, mintha "kötelekként" fonódtak volna rá azok a szavak, amelyeket "csapásoknak", 4-5. v., vagy csapdáknak, 5. v. fordítottak. Úgy érezte magát, mint egy vízben fuldokló ember, akin átcsapott az áradat, 4. v.

Aztán Isten közbelépett mennyei templomából, amikor Dávid segítségért kiáltott. Isten közbelépésének drámai leírása sok mindent tartalmaz Izráel Vörös-tengernél történt szabadulásának beszámolójából, valamint fenségének megjelenéséről a Sínainál. Olyan volt - mondja Dávid -, mintha jött volna földrengéssel, füsttel, tűzzel és leereszkedő viharfelhőkkel. Jövetelének rettenetét Dávid ellenségeire irányította, ha azok bántani merték Dávidot.

Dávid veszélyeztetett helyzetét az okozta, hogy személyes diadalt aratott az élő Istennek, az ő Istenének szolgálatában. Istenbe vetett bizalma győzelmet, aztán pedig üldöztetést hozott neki. Az üldözéstől való megszabadulásának oka az Istenbe vetett személyes bizalma volt. Isten volt a személyes védelme, kősziklája és erőssége, pajzsa és magas tornya, amelyért mély, szerető hálaadás fakadt szívéből és ajkáról. Mi is hasonlóan mondhatjuk:

Úr Jézus, szeretlek, tudom, hogy enyém vagy, sziklám, váram, isteni oltalmam! (William R. Featherston)

Őbenne bíztunk megtérésünkkor; bízhatunk benne üldözés közben is. "Megszabadulok ellenségeimtől", 4. v.

Zsolt. 18.1-5 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.