Zsoltárok 69,6-13
IDEGEN
A 69. zsoltárt gyakrabban idézi az Újszövetség, mint bármely más zsoltárt, a 22. zsoltár kivételével. Nem kérdéses, hogy messiási zsoltár, amely az Úr Jézus szenvedéseiről beszél. Mai olvasmányunk versei azokra a szenvedéseire mutatnak rá, amelyeket emberektől szenvedett igazsága miatt, és mert az Atya akaratát cselekedte.
Az Ézs 53,3 ezt mondja: "Megvetett volt, és emberektől elhagyatott." A.G. Clarke jegyezte meg a következőket: "Ok nélküli támadás céltáblájává vált számtalan ellenség részéről." De ez az elhagyattatás tovább ment az általános, emberek általi elhagyatottságnál. Behatolt a családjába is. Prófétai módon szól: "Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé." 9. v. (Rev. Károli). János evangéliuma jegyzi fel: "Mert a testvérei sem hittek benne", Jn 7,5.
Az Úr Jézus Krisztus nem puszta szemlélője volt az emberi szenvedésnek. Személyesen tapasztalta meg. Ezért mondja a Zsidókhoz írt levél: "Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt", Zsid 4,15. Ismeri azt az érzést, hogy megvetik azok, akiktől mi természet szerint befogadást várnánk. Ha arra vagy elhívva, hogy kiállj az igazságért még a saját bizalmas köreiddel szemben is, és megvetéssel találkozol, ne feledd, Ő áll veled ott, és személyes tapasztalatból ismeri, amivel szembenézel.
János indulattal írja a következőket: "az övéi nem fogadták be Őt", Jn 1,11 (Rev. Károli). De hála Istennek, János hozzá is teszi: "Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében", Jn 1,12. Az evangélium ezt követő elterjedése azt jelenti, hogy miközben a zsidók elutasították Őt, az evangélium Isten szándékainak megfelelően a pogány nemzetekhez jutott el, és sokan befogadták. Te is befogadtad?
De megtagadhatjuk Őt még a hitvalló keresztyének között is? Az üdvösség dolgában talán nem, de naponként elutasíthatjuk a vele való közösséget. Van valóságos hely számára a szívünkben? Pál azt kívánta az efezusiaknak: "hogy a Krisztus lakjék szívetekben", Ef 3,17. Vagyis, hogy Ő otthon legyen ott. Isten őrizzen, hogy valaha is jövevény és idegen legyen számunkra.
Zsolt. 69.6 „Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: 7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! 8 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. 9 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. 10 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. 11 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. 12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. 13 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.”