Skip to main content

04.28 Magasztos és Fenséges

Dátum: 
2018.04.28

Ézsaiás 57,15-21

MAGASZTOS ÉS FENSÉGES

   Amikor Ézsaiás prófétát Isten elhívta és alkalmassá tette a szolgálatra, kapott egy figyelemreméltó látomást Isten dicsőségéről és fenségéről a 6. fejezetben. Ez olyan megtapasztalás volt, amely emlékeztette őt egész életében, ahogyan számos olyan alkalommal hivatkozik annak fenséges pozíciójára, akit szolgál, 33,5; 40,26; 55,9.
   A 6. fejezetben látta az Urat, aki "magasra emelt" volt; a körülötte lévő atmoszféra abszolút szent volt, 3 v. Mai olvasmányunkban a próféta szinte azonos nyelvezetet alkalmaz: "magasztos és fenséges...akinek neve Szent. Ő a változhatatlan Isten! Mal 3,6.
   A 6. fejezetben ismét a földi uralkodók halandósága a háttér, 1. v. Istenünk nincs alávetve időnek vagy hanyatlásnak, Ő az "örökkévalóság lakója"!
   Az ember elbizakodott természetében benne van, hogy megpróbálja az Istenség elképzelését a magáéhoz alkalmazni saját értelmének gyatra határain belül. Elveti azokat a dolgokat, amelyeket elméje nem képes megérteni, vagy szavait megmagyarázni. Gőgös szíve nem engedelmeskedik, hogy elfogadja Isten szavait: "Mert amennyivel magasabb az ég a Földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál", Ézs 55,9.
   Amikor Salamon király befejezte a templomépítést, az egyik legfenségesebb létesítményét, amelyet ember valaha alkotott, Isten végtelen nagyságára gondolt, és kijelentette: "De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!" 1Kir 8,27
   Lelkünk számára az a nagy csoda, hogy Ő nem tartotta méltóságán alulinak, hogy "emberekkel lakjon a Földön. "Az, aki magát megalázva tekint szét mennyen és Földön" (Rev. Károli), Zsolt 113,6, a földi dolgokról nem is beszélve, valóban "megalázta magát" azért, hogy kielégíthesse szükségünket.
   Ézsaiás ugyanezt az igazságot használja fel fejezetünk 15. versében. Az, aki "magasságban és szentségben" lakik "de a megtörttel és alázatos szelleművel is."
   Soha ne próbáljuk meg behatárolni Istenünk végtelen jellemét, hanem boruljunk le csodálva és imádatban a lábához.

Ézs. 57.15-21 Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem. Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt. Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak, Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!