ApCsel 5,25-32
FEJEDELEM ÉS ÜDVÖZÍTŐ
Péter negyedik feljegyzett feltámadás utáni beszédét az ApCsel 5.29-32. verseiben találjuk. Krisztusra ebben a beszédben úgy hivatkozik, mint "Jézusra", aztán pedig, mint "Fejedelemre és Üdvözítőre".
A "Jézus" név ember voltával kapcsolatos, és azzal, hogy Ő az Üdvözítő. Az Úr angyala ezt mondta Józsefnek: "nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből", Mt 1,21 (Rev. Károli). Thomas Newberry mutat rá egy lábjegyzetben, hogy a "Jézus" név azt jelenti, hogy "Jahve az Üdvözítő", vagy Jahve Üdvözítője. A "Fejedelem" címet használta az ApCsel 3,15 az Úr Jézusra, ahol az "élet Fejedelmének" nevezi. Ezt a szót használja a Zsid 2,10 is, mint "üdvösségük fejedelmét", majd ismét, mint aki a hit szerzője és beteljesítője, Zsid 12,2. Az eredeti szövegben a szó az archegos, és azokból a szavakból áll össze, hogy első, vagy kiemelkedő, valamint a vezetni szóból. A szó tartalmazza azokat a gondolatokat, hogy kiváló, mintakép, fejedelem és úttörő. F. W. Grant, hogy megkísérelje kifejezni az elképzelést olyan valakiről, aki elkezd, vagy kezdeményez valamit, az "Alapító" szót használja.
József szeretett fia volt az apjának. Ő volt az a fiú, akit kiküldtek a védelmet nyújtó hebroni völgyből, ahol apjának szeretetét élvezte, hogy testvéreinek boldogulását keresse. Az ősatya házában volt József, de mivel testvérei gyűlölték, a kútba került. Ő, akit Isten uralkodásra szánt, elvetett lett. Eladták egy rabszolga hitvány áráért. Potifár házába került, ahol hűséges, fáradhatatlan szolga volt, egészen a börtönig. Megtapasztalta a börtön keserűségét, mintha "vas járta volna át lelkét". Ezt követően a fáraó palotájában látjuk, ahol "egész Egyiptom felett" van. Isten felmagasztalta.
Hasonlóképpen vetették el az Úr Jézust, akit "ti fára függesztve kivégeztetek", 30. v. Ő azonban feltámadt, és "fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb", Fil 2,9. Mint Fejedelem és Üdvözítő, most megtérést és a bűnök megbocsátását kínálja, nemcsak Izráelnek, hanem "mindenkinek, aki akarja"!
Apcsel. 5.29-32 Péter és az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.”