Róma 8,5-11
ISTEN SZELLEME... KRISZTUS SZELLEME
A Krisztus Istenségéről szóló tanítást nem egyszerűen néhány "bizonyító szöveg" erősíti, hanem olyan fontos és jelentős, amennyire csak lehet. A hívő ember sokféleképpen megtalálja ezt az igazságot az Újszövetségben. A Rómaiakhoz írt levél 8. fejezete jó példát szolgáltat erre, amikor a Szent Szellemet úgy írja le, mint a Szellemet, 4-5. és 9. v., a Krisztus Szellemét, 9. v., és az Isten Szellemét, 9. és 14. v. Más figyelemre méltó hivatkozások is összekapcsolják a Szellemet Krisztussal, mint az ApCsel 16,7; Gal 4,6; Fil 1,19; 1Pt 1,11.
A Róma 8,5-8-ban Krisztus Szellemének birtoklása jelzi az életbevágó különbséget a hitetlen ember és a keresztyén ember között. Az egyiket a (hús)test uralja; a másik Szellemtől született, és gondolkodását jellegzetes módon a Szellem irányítja. A 9-11. versek aztán feltárják, hogy mit jelent a Szellemben való élet a hívő ember számára.
A hívő ember egyrészt "a Szellemben" van, másrészt benne lakik a Szellem, 9. v. A Szellem bennünk lakása valójában annak a próbája, hogy valóban keresztyének vagyunk-e. A következő vers azt tanítja, hogy ha miénk Krisztus Szelleme, az azt jelenti, hogy Krisztus lakik bennünk; vagyis a Szellem közvetíti Krisztus jelenlétét a hívőben. A hívő ember szelleme isteni módon megelevenedett; ezenkívül az a hatalom, amelyet az Atya alkalmazott Fiának feltámasztásában, ugyancsak életet ad "halandó testünknek" ugyannak a bennünk lakó Szellemnek a hatalma által. Figyeljük meg, hogy milyen nagy hangsúly van ezekben a versekben azon, hogy "élet", "eleven", "megelevenít"; a szent élvezi az örök, bővölködő életet a Szellem ajándéka által - a Szellem által, aki az élet, 10. v.
Ebben a néhány versben több fontos igazság válik nyilvánvalóvá. Az a tény, hogy a Szellem a hívő emberben lakik, a jelenlegi evangéliumi korszak megkülönböztető jele. A "bennlakás" állandóságot jelent, ami emlékeztet bennünket arra a dicsőséges, ugyanakkor komoly igazságra, hogy testünk templom, Isten jelenlétével megszentelve. Ezenkívül, minthogy Pál számára ez ismerős téma, a Szellem birtoklása a jelenben, örök megáldásunk garanciája, 2Kor 5,5; Ef 1,13-14. Hála Istennek, a biztonságunkat a Szentháromság együttműködő munkája eredményezi: a Szellemé, 9.v., Krisztusé, 10.v. és az Atya feltámasztó hatalmáé, 11.v.
Róm. 8.5-11 Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Szellem szerint, a Szellem dolgaival. A test törekvése halál, a Szellem törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Szellem szerint, ha Isten Szelleme lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Szellem életet ad az igazság által. Ha pedig annak Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Szelleme által.