Skip to main content

08.23 A Fiúság Szelleme

Róma 8,12-18

A FIÚSÁG SZELLEME

   Mai olvasmányunkban a kötelesség gondolata hozzá van kapcsolva a szabadságéhoz. Egykor a (hús)test rabszolgái voltunk, de most, hogy Krisztus Szelleme bennünk lakik, már nem a (hús)testnek vagyunk adósok, hanem a Szellemnek, 12-13. v. Helyzetünk megváltozott, szolgaságról fiúságra és szabadságra; „Akiket... Isten Szelleme vezérel, azok Isten fiai", a bűn alatti nyugtalanság állapota utat enged a szeretet, bizalom és engedelmesség örömének, amely az isteni család boldog része.
   A Szellem itt úgy van jellemezve, mint a "fiúság Szelleme". A Szellem tudatosítja és erősíti bennünk a fiúság megtapasztalását, 16. v. A hangsúly a fiúság viszonyának a méltóságán van. "A Krisztus utáni első században egy adoptált fiú - akit az adoptáló apa önként választott, hogy tovább vigye nevét és örökölje vagyonát - helyzetét tekintve egy cseppet sem volt alacsonyabb rendű a természet rendje szerint született fiúnál, sőt, még jobban élvezhette az apa szeretetét, és méltóbban fejezhette ki az apa jellemét", F. F. Bruce.
   A fiúságnak ugyanaz a Szelleme indít bennünket, hogy azt kiáltsuk: "Abbá, Atya". Az "abbá" szót a zsidók nem használták Isten megszólítására, Urunk azonban szívbemarkoló módon használta a Gecsemánéban, Mk 14,36. Ez rámutatott Urunk Istennel való egyedülálló közösségére és arra a szent, bensőséges viszonyra, amelyben most már népe is részesedik, C.E.B. Cranfield. Micsoda kiváltság az, hogy egy Szellem által közeledhetünk az Atyához, Ef 2,18! C.G. Moule a következőképpen fogalmazza meg: "Az Atyának, mint saját Atyánknak megismerése - minthogy Ő a Fiú Atyja - a kegyelem legnagyobb kincsei közé tartozik."
   A római törvény szerint az adoptáláshoz tanúra volt szükség. A fiúság Szelleme bizonyságot tesz saját szellemünkkel együtt fiúságunk dicsőséges valóságáról. Micsoda fiúi hűséget, engedelmességet, bizalmat, szent bensőséget és közösséget fog ez eredményezni!
   Ráadásul, fiúságunk jelenlegi megtapasztalását jövőbeli ígéret teszi ragyogóvá. Mint fiak, örökösei is vagyunk Istennek, 17. v., és örülünk annak a kilátásnak, hogy testünk át fog változni a jelenlegi megalázott állapotából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára, 23. v. A fiúság Szelleme már Atyánk biztosítéka számunkra az eljövendő dicsőségről.

Róm. 8.12-18 Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Szelleme vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.