Róma 9,18-24
FAZEKAS
A fazekas és munkája többször van említve ószövetségi szövegekben, például az Ézs 29,16-ban és a Jer 18,1-6-ban. A gyakorlott fazekas teljesen uralja az edényeket, amelyeket nemes, vagy közönséges használatra szánhat, 2Tim 2,20. A fazekas egész tevékenysége kreatív és céltudatos; nem készít edényt csupán azért, hogy összetörje. Szövegünkben az irgalmas Isten megnevezése fazekasként az Ő abszolút szuverenitását hangsúlyozza abban, ahogyan az emberekkel bánik.
Ezt történelmileg illusztrálva látjuk a fáraóval, valamint a jelenlegi hitetlen Izráellel kapcsolatban. A fáraó, aki először megkeményítette a szívét, ahogyan Isten parancsára reagált, 2Móz 8,32, ezt követően isteni megkeményítést tapasztalt meg, és így vált a harag edényévé. Hasonló sors érte Izráelt az evangéliummal szembeni ellenállása miatt. Figyelemre méltó azonban, hogy még a harag edényeinek némelyikénél is van egy irgalmas szándék. Ráháb és városának lakosai hallották, hogy milyen nagy dolgokat tett Isten Egyiptom és az emóreusok ellen, Józs 2,10, és ez félelemre indította őket.
Ezzel szemben mások, mind zsidók, mind pogányok, az irgalom edényeiként vannak leírva, vagyis ők az isteni irgalom csodálatos világának a példái. Hogy ilyenekké legyenek, először fel kell készülniük, hogy elfogadják Isten irgalmát az üdvösségben. Azonban nem ezzel kezdődött a dolog; Pál Istennek aktív és kegyelmes szándékára utal, Róm 9,23. Jelentős különbség figyelhető meg a harag edényeivel kapcsolatban, ahol róluk azt mondja, hogy "pusztulásra készültek". Ebben az van, hogy Istent nem terheli felelősség a sorsuk miatt. A fazekas nem azért alkot edényeket, hogy szeszélyes módon tönkretegye azokat. Pál jelenlegi érvelésének lényege az, hogy hosszú századok után, amelyek alatt sokan Izráelben harag edényei voltak, Isten irgalma végül diadalmaskodni fog, Róm 11,32.
Az irgalmat úgy definiálta, mint a cselekvésben megnyilvánuló könyörületet; vö. Lk 10,37. Mint hívőknek, nem szabad elfelednünk, hogy a mennyei Fazekas irgalmának adósai vagyunk. Ez az irgalom gyakoroljon döntő hatást életünkre és tegyen képessé bennünket, hogy a bizonyságtétel és a szolgálat megfelelő edényei legyünk, 2Tim 2,21.
Róm. 9.18-24 Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. Azt mondod erre nekem: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?” Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?