„Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten Igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Szellemben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, amely ezt mondta: »Amit látsz, írd meg egy könyvben«." Néha kívánjuk, hogy bárcsak Isten megint így szólna hozzánk, talán egy huszadik századi börtöncellában fogva tartott szolgáján keresztül. Az isteni világosság új sugarát villantva az előttünk levő útra, a mai, egyre erősödő szellemi zűrzavar közepette.
Nee To-sheng, vagy ahogy ő szerette nevezni magát, Watchman Nee, a modern Kínában ebben a helyzetben volt Jézus Krisztus sok más, hűséges szolgájával együtt. De tőlük természetesen nem kaphatunk újabb írásokat. Ezeket azon igeszolgálataiből vettük, amikor még Isten széles körben használta őt hazájában a lelkek megmentésére és az Ő gyülekezetének építésére.
De semmi okunk sincs arra, hogy azt higgyük, hogy a szerző mai véleménye erről a témáról bármiben is eltérne az akkoritól, amikor ezt írta: „János első látomása nem az események voltak, hanem maga Jézus Krisztus. Az eljövendő események ismerete csak a kíváncsiságunkat izgatja. Még Jánosnak, a szeretett tanítványnak is először olyan látást kellett kapnia örök Uráról, ami porba döntötte. Amíg nem látjuk Őt így, addig nem vagyunk felszereltek a harcra. Mert Krisztus a felelet minden kérdésünkre. Először jöjjünk vele tisztába, és akkor minden szükségest tudni fogunk az 'eljövendő dolgokról'. Ő a feltámadott és győzelmes 'királyok Királya'. Minden elkövetkező esemény annak a következménye, hogy Ő az."
Kövessük ezt a vezetést, napról napra osztozva a szerző elmélkedésében Jézus Krisztus dicsőségéről. Ha ezek által erőt merítünk ahhoz, hogy szembenézzünk korunk kihívásaival, akkor e könyv mögött levő emberi sors nem volt hiábavaló.