"Támadj fel a halálból" (Ef 5,14).
Nem minden kezdeményezés jön felülről. Mondhatja neked valaki: "Szedd össze magad, ragadd torkon és dobd ki magadból minden ellenkezésedet, aztán láss hozzá!" Így szokott az ember kezdeményezni. De amikor Isten Szelleme mondja: "Indulj" - akkor megérezzük, hogy ez a kezdés felülről jött.
Fiatal korunkban mindannyiunknak voltak látomásaink és eszményeink, csakhogy előbb-utóbb rájövünk, hogy a megvalósításukhoz nincs erőnk. Nem tudjuk véghezvinni, amit szeretnénk, ezért készek vagyunk látomásainkat és eszményeinket halottként eltemetni. De Isten jön és ezt mondja: "Támadj fel a halálból!" Amikor ez az isteni ihletés jön, akkor olyan csodálatos hatalma van, hogy fel tud támasztani a halálból és lehetővé teszi a lehetetlent. Jellemző a szellemi kezdeményezésre, hogy csak akkor támad bennünk élet, ha összeszedtük magunkat. Isten nem győzelmes életet ad nekünk, hanem életet ad és közben győzünk. Amikor Isten ihletése jön és ezt mondja: Támadj fel a halálból, akkor azonnal kelj fel! Isten nem emel fel, neked kell felállnod. A száradtkezű embernek azt mondta az Úr: "Nyújtsd ki a kezedet" és mihelyt engedelmeskedett, abban a pillanatban meggyógyult, de az első mozdulatot neki kellett megtennie. Ha győzni akarunk, meg kell látnunk, hogy Isten az, aki betölt minket, mert azonnal élet támad bennünk.