"Kelj fel és egyél!" (1Kir 19,5)
Az angyal nem adott látomást Illésnek, nem is magyarázta meg neki az Írásokat, semmi különöset nem tett; amit mondott neki, az hétköznapi tennivaló volt: "Kelj fel és egyél!" Ha még sohasem lettünk volna levertek, nem is élnénk. Csak a kristálynak van olyan természete, hogy sohasem levert: az ember lehet lehangolt, különben nem lehetne emelkedett lelkületű sem. Egyes dolgok a halál leheletét hordják magukon, azért vannak, hogy lehangoljanak. Ha meg akarod állapítani, mennyit érsz, akkor vedd számításba, hogy hajlamos vagy a levertségre. Amikor a Szent Szellem jön, nem ad látomásokat, hanem az elgondolható leghétköznapibb dolgok megtételére indít. A levertség el szokta fordítani tekintetünket a megszokott, hétköznapi dolgokról, de valahányszor Isten lép közbe, arra indít, hogy tegyük meg a lehető legegyszerűbb, legtermészetesebb dolgokat, amelyekről sohasem gondoltuk volna, hogy azokban is benne van Isten. De megtapasztaljuk, hogy ott van, ha engedelmeskedünk. Az így kapott indítás az ellenszere a levertségnek. Tegyük meg Isten indítására a legegyszerűbb tennivalónkat! Bármi mást teszünk a levertség legyőzésére, azzal csak elmélyítjük a bajt, de ha Isten Szelleme ösztönöz valaminek a megtételére és megtesszük, elmúlik a lehangoltság. Mihelyt felkelünk és engedelmeskedünk, meggyógyulunk és nyomban átlépünk a belső élet magasabb szintjére.