Skip to main content

07.04 Bosszankodás - szellemi könyökhasználat

"Ne bosszankodjál, csak rosszra vinne" (Zsolt 37,8).

Bosszankodni azt jelenti: szellemileg vagy értelmileg a könyökömet használom. Könnyű azt mondani: "Ne bosszankodj", de egészen más, ha van benned valami, ami képessé tesz rá, hogy ne bosszankodj. Könnyűnek hangzik kimondani: "nyugodj meg az Úrban", vagy "várj türelmesen az Úrra", amíg a ház a feje tetején nem áll, és zűrzavar és aggodalmak között élünk, mint oly sok ember. Lehetséges-e akkor is megnyugodni az Úrban? Ha ilyen helyzetben nem érvényesülhet ez a "ne", amit az Ige mond, akkor sehol sem. Igaznak kell bizonyulnia zavaros és békés napokban egyaránt, másként nincs semmi értelme. Ha a te különleges esetedre nem érvényes, akkor nem érvényesül senki másnál sem. A megnyugvás az Úrban egyáltalán nem függ külső körülményektől, hanem egyedül Istenhez való viszonyunktól.

Az izgulás mindig bűnben végződik. Azt képzeljük, hogy bölcsek vagyunk, pedig ez sokkal inkább annak a jele, hogy gonoszok vagyunk. A bosszankodás ott születik, ahol elhatározzuk, hogy a magunk útján járunk. Urunk sohasem aggodalmaskodott, soha nem gyötörte magát, mert sohasem a saját gondolatait akarta megvalósítani, hanem Isten gondolatainak a megvalósítására törekedett. Isten gyermeke életében a bosszankodás gonosz dolog.

Nem áltattad-e azzal együgyű lelkedet, hogy a te körülményeid túl nehezek Istennek is? Tedd félre minden feltételezésedet és maradj meg a Mindenható árnyékában! Mondd meg Istennek határozottan, hogy nem akarsz többé bosszankodni. Minden bosszankodásunknak és gyötrődésünknek az az oka, hogy Istent kihagyjuk a számításunkból.