Skip to main content

08.26 Nyugtalankodol?

"Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27).

Vannak idők, amikor békességünk tájékozatlanságon alapszik; ha azonban ráébredünk a véres valóságra, az élet tényeire, belső békességünk lehetetlenné válik - kivéve, ha Jézustól kaptuk. Amikor Urunk békességről beszél, akkor békességet teremt. Szavai mindig "szellem és élet". Befogadtam-e valaha, amit Jézus ígért? "Az én békességemet adom nektek" - ez a békesség tölt el bennünket, ha Krisztus ábrázatát szemléljük és nyugalmát észleljük.

Kínosan zűrzavaros helyzetben vagy talán éppen most? Felrettentenek a hullámok, amelyeket az Ő gondviselése engedett meg? Mintha hited szikláit elborítanák. Még most sem találtad meg a békesség, az öröm vagy a vigasztalás forrását? Minden kopár és terméketlen? Akkor nézz felfelé és fogadd be az Úr Jézus nagy nyugalmát! A visszatükrözödő békességed annak a bizonyossága, hogy rendben vagy Istennel, mert szabad a lelkedet feléje fordítanod. Ha azonban nem vagy rendben Istennel, nem tudsz másfelé fordulni, csak önmagad felé. Ha megengeded, hogy valami eltakarja előled Jézus Krisztus arcát, akkor vagy nyugtalankodsz vagy hamis békességed van.

Felnézel-e ebben a rád nehezedő helyzetben Jézusra, hogy békességet kapj tőle? Ha igen, akkor Ő a békesség jóságos forrása lesz benned és általad. De ha magad próbálsz segíteni magadon, ezzel mintegy kitörlöd Őt az életedből és megérdemled, ami ér. Azért nyugtalankodunk, mert figyelmen kívül hagyjuk Őt. Amikor Jézus Krisztussal tanácskozunk, nyugtalanságunk azonnal eltűnik, mert benne nincs békétlenség, és mert nekünk egyetlen gondunk az lesz, hogy benne maradjunk. Tárj ki mindent előtte és a nehézségekben, fájdalmas veszteségekben és szomorúságban halld meg, mit mond Ő: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"