Skip to main content

09.02 Az áldozat szentsége

"Aki hisz énbennem..., élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Jn 7,38).

Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap". Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel. Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül. Nem az a cél, hogy Isten szép kerek szőlőszemekké formáljon, hanem hogy kisajtolja belőlünk az édes mustot; vagyis szellemi értelemben véve életünket nem mérhetjük le a sikereken, hanem egyedül azon, amit Isten adhat rajtunk keresztül, ezt pedig egyáltalán nem lehet lemérni.

Amikor a bethániai Mária széttörte az alabástromszelencét és a benne lévő drága kenetet az Úr fejére öntötte, erre rajta kívül senki nem érzett indítást; a tanítványok azt mondták, hogy tékozol. Jézus azonban megdicsérte Máriát ezért a tékozló hűségért és azt mondta: "Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére" (Mk 14,9). Az Urat elárasztja az öröm, amikor látja, hogy valamelyikünk úgy tesz, mint Mária, nem akar takarékoskodni, hanem egészen odaadja magát neki. Isten odaadta Fia életét, hogy megváltsa a világot; mi készen vagyunk-e odaadni az életünket Őérte?

"Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből", vagyis emberek százait üdíti fel szüntelenül. Itt az ideje, hogy szakítsunk azzal az élettel, amely mindig saját magát kívánja megelégíteni. Ő ma megkérdezi tőlünk, ki teszi ezt meg Őérette?