Világosságom és segítségem az Úr, kitõl félnék? (Zsolt 27,1a)
Krisztus mondja: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem." (Jn 14,1)
Melyik atya az közületek, akitõl a fia kenyeret kér és õ talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a bal helyett kígyót ád-e néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-e néki? Lukács 11,11-12
Kérdéssorozatodra habozás nélkül válaszolhattak hallgatóid. Amint bennünk sem maradt kétség a válasz felõl. Atya - aki érdemes erre a névre - nem tesz ilyet. Inkább az a gondja, miképpen adjon egészséges, jó, tápláló eledelt gyermekének? Ezzel a naponként megfigyelhetõ tapasztalattal irányítod szemünket Istenre. Ilyen bensõségesen fejezed ki Istenhez való viszonyunkat. Ha valaki - boldogtalanul - nem érezte át e földön ezt a viszonyt, nehezen értheti meg tanításodat. Viszont, minél hálásabban élte át valaki, annál közelebb férkõzik lelkéhez következtetõ szavad. Köszönöm e szavadat. Mert bennünk mindezt legföljebb a sejtelem mondaná el. De Te a sejtelembõl a bízó hit magasságába emelsz minket.
Uram!
Imádkozásra biztatsz. Szükségeink kielégítését szabad Istentõl kérnünk. Nemcsak a kenyeret. Az Élet Igéjét is. A bûnbocsánatot is. Rágondolok most az otthonokra. Így kérlek: teremts bennük szülõk és gyermekek között olyan bizalmas viszonyt, melynek a tapasztalatai alapján a fölnövekvõ gyermekek könnyen ráismerhessenek mennyei Atyjukra is.