Rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! (Zsolt 141,8)
Jézus ezt mondta: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él." (Jn 11,25)
A béres azért fut el, mert béres és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem az enyéimet és engem is ismernek az enyéim. János 10,13-14
Megmelegszik a szívem, valahányszor a jó pásztorról mondott szavadat olvasom, vagy hallgatom. A szívedet érzem meg benne. És erre van szükségem.
Sokan szólítottak meg már életemben. Toborzó szóval hívtak különbözõ mozgalmakba, irányzatokba, pártokba. Akik hívogattak, egyáltalában nem ismertek engem, és magam sem ismertem õket igazában. Mire megismertem õket, rendszerint már jóvátehetetlen csalódásokat éltem át. Nem a pásztor szava volt az ajkukon és nem is engem kerestek. Nem a szívem kellett. Csak szám kellett a táborukba, csak szerszám a kezükbe, saját céljuk elérésére.
S ha nem volt már szükségük rám, éppen olyan szívtelenül elhajítottak, amilyen szív nélkül magukhoz hívogattak.
Uram!
Te engem keresel, mert Isten irgalmát hoztad el részemre. Béresek kezére adott életem nyomán csalódás, elhagyatottság és veszély jár. Ha a Te pásztorhûségedre hagyatkozom, akkor csodák sorává válik az életem. A csodák sorában az már csak ráadás, ha testvérszívet találok azokban az emberekben, akik szintén téged követnek.